lu
| j ! ¿ drifiiíllll ■
! I iÏÏii ■
s "i T r i
■-■•ri ir
i l i " :
fe
708 S U G A R K A R D O S .
Húsa szálkás, silány, a szegénység tápláléka.
Elterjedés: H e c k e l , ki a nemet és a fajt alapította, a Balaton-
bók Fertôbôl és a Dunából hozza fel s nyilván magyar vizekbôl
ismerte meg; P e t é n y i még a Drávából és a Muràból említi; én a
Duna holt ágaiból, a Tisza, Rába. Zagyva, Körös folyókból ismerem..
A S U G A R K A R D O S .
Pelecus cultraUis, L inné.
IV tábla, 16.
F ó jeg y e i: alakja sugár, igen lapos; hátvonala egyenes-vizszmtes;
hasa ellenben erôsen íves és egészen éles; oldalvonala kanyargo,
kanyargàsaival a has szélét kózeliti meg; a hónaljúszószárnyak igen
hosszúk és hegyesek, a hátsórényúszó messze hátratolva; a szaj
nagyon homlokfelé nyiló.
' Saodrgafa: HS 2 / 7 - 8 ; HO 1/. ; ; HA 2/7; AS 2 / 2 6 - 2 9 .
O P 100— 1 i o ; FA 5, a kormányúszó nélkül.
A sugár kardos a pontyfélék egész családjának legfeltünôbb alakja
s e család egyetlen más alakjával sem téveszthetô ossze ; a rendszerben
sokszorosan cseréltették vele a helyet, kivált a L i n n é elotti
irók, mig végre L i n n é a pontyfélék kózé sorozta, a hol ma is helyet
foglal, még pedig a torokfogak alapján.
A sugár test legnagyobb magassága a hónalj- és hasúszószárnyak
kózé esik s kórülbelól T/ fe z e r fordúl meg a hosszúságban ; a test
vastagsága - a fedelék táján F f - y s z o r fordúl meg a magasságban
; a szem nagy s a száj csúcsától alig egy szemàtmérónyire all ; a
száj annyira felülról hasított, hogy alsó állkapcsa nem a felsó alatt,
hanem dótte áll ; a fej teteje az orrtól számítva,^ csak a szemek
tájáig meztelen, innen már héjjas, a fej ennélfogva igen ròvidnek látszik.
A hátsórényúszó annyira hátra van tolva, hogy a test hosszanak
utolsó harmadrészére és tulajdonképen a fark tovére esik, hozm
aránylag kicsiny; az alsósórényúszó az elóbbivel egy vonalban indul,
terjedelmes, annyira, hogy a kormányúszót megkòzehti; a hasúszószárnyak
a test hosszának második felére esnek, visszahajtva a hugygyóig
érnek; a hónaljúszószárnyak hegyesen szárnyszerü metszésüek,
kónnyedén sarlósak s oly hosszúk, hogy a testnek egy negyedét
S U G A R K A R D O S . 709
teszik; a kormányúszó nem egyenlószárnyú, az alsó fél fejlettebb,
a kivágás mélyen fecskefarkszeru.
A héj teljes, pénzei igen vékonyak és kónnyen leválók ; a hasfél
utolso penzei a két oldalról oly szorosan dûlnek egymásra, hogy a
hason végig élt alkotnak ; az oldalak legnagyobb pénzei nem tesznek
ki egy fél szemàtmérót.
Szinezet szerint a nyakszirt tája aczélkék vagy kékeszóld, néha
gyóngyszerüen játszó, a hát tóbbi része barnás ; a pofák ismét gyongy-
hàzszeruek, az oldalak csillogóan ezüstósek; a hátsórényúszó és a
kormányúszó szürkés, a tóbbi úszó vóroses; a hónaljúszószárny néha
csontfehérségù ; a szemcsillag ezüstós.
Ivik : májusban.
Fogása: a folyókban a hálóshalászat ritkább járuléka; a Balatonnál
a «látott hai», a tihanyiak egészen sajátságos ószi halászata.
A sugár kardos folyóinkban nem annyira ritka, mint sokan tartják,
hanem társaságban éló hai, tehát csak akkor kerül fogásra, ha a
halász véletlenül eltalálja. Én Apatin és Zimony táján tòbbszór ráakadtam
s ekkor annyira ráment a horogra, hogy beleùntam. A Sióban
jól meg lehet figyelni, külónósen ifjabb nemzedékét, mely 100— 200
fónyi sereget alkotva, viz ellenében s mindjárt a színe alatt áll s
lesi azt, a mi a viz fólszínén úszik, vagy reászáll, leginkább az
apro rovarokat; 10— 15 pei'cz múlva a sereg folyómentén eltünik,
ismét a felszínre kerül s lassan felnyomúl. A rovarcsalival felszerelt
horogra, de csak a finomra és ha ügyesen van dobva, mohón veti
magát, a kisebbeket 20— 30 cm., a nagyokat a Duna órvényló
helyeiból 1-5 méter mélységból vetettem ki. Mint tengerjáró hal,
úgy látszik, télire elvonúl folyóinkból. A Balatonban kétségkívül mindig
ott van, a fogas süllónek prédája s külónósen ószkor, mikor a
víz lehül, ¡gen érdekes jelenség. Ilyenkor megszámlálhatatlan sokaságban
seregbe veródik s oszlopszerüen kavarogva vonúl ide-oda;
magasabb helyról ilyen sereg már messziról vehetó észre s erre van
alapítva a tihanyiak érdekes halâszati módja. A halászok ezt az óssze-
tomórülést a víz áthülésének tulajdonítják, «a hal így egymáson
melegszik».
Fogtam 35
nyom tak.
cm. hosszúkat, melyek félkilogrammnál tóbbet
I
1' 1*i1 1
«Î 'I
¡t'y
7
i ’
u 7
fill
! i I { !