rii i]'
Ì ‘ G
'S,’ :
ii'ri;. 296 H IG V I Z EN VALO H A L A S Z A T .
. fell
i '4 -
I P
IF
I’ ij
ri'
' : F
;s'|i
Úgy, a mint az idô engedi, feiiiésre kerül a dolog, azaz a halak
a zsidóutczába vándorolnak.
A zsidÓLitczát láthati'a az olvasó a halászéletról szóló leírások
sorozatában, hol a hasítással és mosogatással együtt az egész jól le
van rajzolva.*
A halterítés módját a 183. ábra mutatja. A kihasított, besózott és
jól megszívott halat a belsó részszel kifelé fordítva akasztják ki a feszí-
tett zsinórokra, siírun egymás mellé, de mégis úgy, hogy ne érint-
kezzék s akként is, hogy a fejrésze mindegyiknek ugyanarra az oldalra
van fordítva. Ez azért fontos, mert sokszor igen hirtelenül kell
leszedni a halat s a helyes terítés ezt nagyon megkönnyiti. Ha t. i.
váratlanúl esó köszönt be, az asszonynépség kasokkal kirohan, meg-
18 2 . ábra. Sóskád. 18 1 . ábra. Csutak. 18 $ . ábra. Halteríté s.
ragadja a zsinóron az utolsó halat és tolni kezdi; a halak ilyen módon
úgy egymásra tolódnak, mint az ismeretes kártyakatonák, a mi a
leszedést nagyon kónnyíti és gyorsítja is.
Mikor a halak kellôképen megszáradnak, ósszeválogatván az
egyformákat, ú. n. bálokba kótik.
Legtóbbnyire a keszegfajok kerülnek sózásra ; de kihasítják azért
a megbágyadt nagyobb pontyokat, ónhalakat is, a melyek a jobb szá-
radás kedvéért niegszijaitatiiak, azaz többszörösen késsel meghas-
gattatnak.
Ez a gyalmos bérlók mestersége, melyet alig néhány heti meg-
szakítással egész éven át üznek ; sokszor már úgyis, hogy kettós fel-
* Lásd a «Zsidóiitcza tája» alatt.
K E R I T O H A L A S Z A T . G Y A LOM. 297
szerelésük van, mely felváltva éjjel-nappal kerít, tehát valóságos hal-
irtást visznek véghez.
A hasítóhely jégvenne a fogasnak való, a mely gyors kereskedés-
nek a tárgya, mert bárkában nem él meg. A fogast jégre rakják s a
mily gyorsan csak lehet, szállítják Bécs, Budapest piaczára.
A magyar-velenczei halászság hajója külónbózik a Balaton dereg-
lyéjétól, mert a tó víztükre sokszorosan meg van tórve nádasokkal,
hegyek is védik, tehát hullámverése nem nagy; ennélfogva lapos
fenekü s csak vízszint járó hajót (184. ábra) használnak. Erre halá-
száskor A tájára jön a gyalom * padja, a melyre a hálót rendbeíágy-
K
184. ábra. Magyar-Ve lencze i halászhajó.
ják ; C a hajó pórfája, B a pereme, K a kolompja, mely a balatoni
húzóvánkostól csak abban külónbózik, hogy nincsen koloncza, mert
az evedzó gúzsba jár.
A kolompot a 183. ábra mutatja, hol y a gúzs, mely erós kó-
télból való.
Velencze halászai nem használnak macskát a mikor
a hálót a víz színén a hajóba szedik be. Mindig
úgy intézik a dolgot, hogy nád kózelében húzzák a
tanyát, a mikor is a hajóval a nád tóvében állapod-
nak meg, a nádból búbof kótnek s ehhez kcítik a hajót, mely így
elég szilárdan áll meg.
Mint ebbe a rendbe tartozót, meg kell még ismernünk a Tihanyban
dívó Lijhajól, mely az ósi bodonl — a melylyel már a tórténeti
* Ut óregháló a neve ; a két liálóneniet Kórós -Tar csa halás/sága különbözti meg
kcllo szóval.
I 85. ábra. Kolomp.
Hv.; í|í: .
Ít. .
rri
' ■ i 4 'i.
xif.T
r i j . i
: : :
;
■ ‘1 i r i
Î : i i
' i r i , r i i l
■B| : ' I
i '
Ì i
^ ■ T |
i | i .
....
' ,11
.. ri
i ]
I
i ¡ ' ' 1
ri
’7 '