I I! U
1
6 0 A V A S K O R A .
megtelepedett Szorb, Wilcz és Obotrit szláv torzsek, melyek már
tiszta vaskorszakbeliek, lettek volna azok, a kik terjedelmes czölöp-
építményeikben a halat gondozták.
A magyar halászatnak tôrténelmi része szintén a tiszta vaskor-
szakba tartozik ; de szerszámának alakja és szerkezete számos elemet
foglal magában, mely a vasnàl régibb korszakokra vág vissza, a mint
ezt e szerszám torténete ki fogja mutatni.
Különben a vaskorrôl irni annyit tesz, mint az igazi mûvelôdés
egész menetét letârgyalni, mert nem képzelhetô a tàrsadalmi életnek
az a viszonya, a melybe ez a hasznos ércz, bôségénél és természetes
tulajdonságainál fogva belé nem jâtszott volna.
A halász és a vas ma ilyen viszonyban áll:
Egy finom hegyecskén szabadon forog egy aczéltû, a melyen a
mâgnesség titokzatos àramlata vonùl végig.
E kis tûnek egyik vége folytonosan észak felé mutat — biztosan,
csalhatatlaïuil — ez a mâgnestû, a tenger halászának hû kalauza, mely
hûségesebb még a csillagnâl is; igen, mert a csillagot elboritja a ha-
ragvô ég felhôje, a tenger sûrû köde — azt a kis tût sohasem! Ez
a csalhatatlan kalauz kivezeti a halâszt a tenger síkjára s haza hozza
viskôja tájékára. Ez vaskorszak.
Feltámad a tenger vihara, ziig, üvôlt, hullámcsapása mintha mindent
össze akarna zuzni ; neki vág egész dühével a halász hajójának,
csapdossa oldalát, melynek bálványfái nyögnek, recsegnek; az ôrfa
hajlik s a mint vékony testével a vihar rohamát hasgatja, iszonytató
süvôltés hallszik; de a vihar hasztalanúl dühöng, mert a bálványt bàl-
vànyhoz erôs vas-iszkába kóti, az ôrfa végét vasabroncs tartja, csúcsát
vasláncz fogja; az irány megtartása is biztosítva van, mert a kormányzó
timon vassarkai vaslábakon nyugosznak s vaspánt kóti óssze a timón
egyes részeit csak sziklára ne kerüljcín az a hajó, biztosan éri
meg a tenger elsimúlását. Ez is vaskorszak.
És Albion fiát — a valódi sportsmant -- halászszenvedélye világgá
kergeti; ftílkeresi a fóldgíímb minden pontját, hogy, szú'z vizekben,
nemes halra halászhasson. Nem a lakmározás, sem a haszonlesés az,
a mely patakról patakra, országról országra viszi, kergeti: ô tudományt
csinál a halászatból ; kifürkészi a hal életmódját, meglesi nap-
ról napra mit eszik, elfogja a patak virágát, az egynapos legyet, mely a
vízszinén csapkodva, magára csalja a nemes halat; ennek és száz
más rovarnak alakját az a halâszember mesterségesen utánozza s e
hazLigságba rejti az aczélhorgot, mely iínom, mint a gondolât, szúrós,
mint a gúny szava; ezt a nagy csalást azután a vízre dobja, ügyesen
utánozva még a mozgást is, a melyet az élô rovartól eltanúlt ; — és a
mikor az a sebes, nemes hal ezen a hazugságon rajta veszt, akkor
kiragyog annak a hallgatag embernek a k é p e . Ez is vaskorszak.
'' Í -U