;:Ui:
r r
I
i ■ I
u l
ill:;
til-
--ijip
7' E p 'l .
' U . t ' -----------: : f Y '
p- lU '
I r:Á
■■ v::ËP
I ..'liï-
E' '
I'u" ■ ■ .
Ty I',' 'Ef
iip;
■'!i .
TÌ' ■
7-7
e; ;
s ; : “
F: 7'lï-
1a"
I 1 2 A M A G Y A R H A L A S Z A T M U L T JA .
is igen nagy, úgy hogy azok ezért is, de sajátos természetüknél fogva
is onálló fejezetet érdemelnek, mely ezt a fejezetet kôveti is.
Egyelôre álljon itt annyi, hogy e szakácskónyvek java az erdélyi
részekbôl való, s valôszinü, hogy részben màsolatai, részben kivonatai
B e t h l e n G a b o r fejedelem nagy szakácskónyvének, mely azonban,
úgy látszik, elveszett.
Ezen kívül mé g a RÁKÓczi-ak érdeklôdése nyujtja az any a got ; de
mielôt t ezt elôvennôk, álljon mé g itt két adat, mely az EsTERHÀZ Y-ak -
tôl maradt reánk.
E s t e r h a z y M i k l ó s nádor i Ó42-ben9 azt irja E s t e r h a z y D á n i e l -
hez; «A hal dolgát az mi illeti, ahoz az húsz aranyhoz, a kit az minap
W e s s e l i n i úrtól küldtem, most megint harmincz aranyat küldók, ki
másfél szaz forintot tészen, Kegyelmedet kérem, vegyen mind sós
halat karikával s mind sós vizát valami két mázsával, ha nem tóbbet
is ha valami száraz és eleven halat kapna is Kegyelmed, küldjón
olyat is E s t e r h á z i P á l Uramnak végeztessen Kegyelmed felóle a
mint ide iktathatnák. »
Tehát ekkoron még járta a sós hal s a mit a mai halász már a
német «bál»-lal fejez ki, azt akkoron még karikának és mázsának
mondták.
Ug y ane századból való e g y oklevél - tóredék — az irás modora
szerint x v i i . századbeli 9 — mely e g y az E sTERHÁz i -ak kózt tórtént
osztozkodási okiratnak a maradványa.
Ebben a halászatra a kovetkezô helyek vonatkoznak: «Az Gheö-
peöll Szigethben levò és ahoz tartozó jószàgom rendj. Pilis vármegyében,
Ráczkevi varas» — többek között adott: «Ismégh egy Persiai
szeönyögh, Egy végh aranyos veghò patyollat; Es három mázsa Soos
V f a ; Ismégh három szál fehér darutoll.»
Tovább «Notanda» alatt: «Három igen jó tanya vagyon es több
helyeken is, kiket G s o n t o s I s t v á n szokot meghbérelni Esztendón-
ként két Persiai szeönyeghben és hat má^sa Vizában. »
Ez a jegyzés leghatározottabb bizonyíték a tanyahalászat mellett.
É s most kóvetkezzék S z a l á r d j J á n o s uram, ki az ô siralmas
1 ] M a j l á th B é la g y ü j t em é n y é b e n .
2] M a j l á t h B éla g y ü j t em é n y é b e n s m e g h a t á r o z á s a s z e r int .
o k i r a t o s t ô r t é n e t . I 1
krónikájában I. R á k ó c z i Gv oRGY -o t , mint a halászat kedvelô jé t és
haltenyésztôt is bemutat ja .*
Az’ 1648-ban megejtett erdélyi utazásról, mely a Kôrôs-szoroson
át — Rév érintésével — esett meg, azt irja a huséges historiographus,
hogy mikoron a Jà d vizéhez értek, a fejedelem azon módon csizmás-
tól beugrott a vizbe s gyonyorkodott a halászatban; a pisztrángot
cseberszámra fogták.
A legérdekesebb hely im ez: «De egykor majd ugyan hihetetlen
nagyságú ot arasznyi pisztrángot fogott volt, melynek hosszaságát az
sátor árboczfájára felmetszettetvén csudálkozással emlegettetett min-
denektül, az kik látták, nem is galóczának, hanem a rajta való jelek-
bôl pisztrângnak bizonyították. »
Megtudjuk továbbá, hogy a fejedelem nem kis àldozattal s nagy
fáradsággal kecsegét tenyésztett, mert nagy dolog volt az ekkoron,
a nôvendék kecsegét Sárospataktól Székelyhid tájára elevenen elszàl-
litani !
Az illetô hely így hangzik : «Ugyan a székelyhidi határban, felül,
a mint Vasára felé az eretsége felôl megtérnének egy szép halastôt,
hogy nagy szép bô forrâsvize tartanà bô vizével, tiszta kecsege halâ-
val meghalasétott vala, a pataki præfectusa, D e b r e c z e n i T a m á s
által téh gyalmoláskor ugyan számos hordó kecsegét parancsolván
belé küldeni, mely igen gyenge halak, hogy szânokon való hordozás-
kor meg ne torôdnének, hegyes orrok kétfelôl a hordók fenekéhez
verôdvén, meg ne halnânak, az hordók feneke eleiben mindkétfelôl
egy arasznyira, vagy valamivel tàvolabb vászonból parancsola olyan
ellenzôt csinâltatni és oda szegeztetni. Melly kecsegés tó egynehány
esztendôkig azon sok szép kecsegékkel durâlt, tartott vala is, mig
egykor, úgy nyárban, egy zápor és égszakadás lévén, azon tónak
gátját az árviz elszaggatná és a sok szép kecsegék a tó vizével
együtt mind az érben s annak nàdas, sáros rétségére ontôdtek és
szélesztettek vala, melyet csoda a mily búsúlással értett vala a fejedelem.
»
1669-bôl egy igen jeles halâszati adat maradt reánk hires Ecsed
* S ZA LÁ RD Y JÁNOS : Siralmas Magyar Krónikája Uilencz évei ; szerkesztette Br. K e m é n y
ZSIGMOND.
H e rm a n O. A m a g y a r halá.szat. o
f:
T'.Te
. I ’
i ; i
HHl ‘
ili
UW' i ‘■uT
r ; : . , |i- I ■ ■ í