' H I
■ i 1 ■ M. * i
i
* ' L i' ' r< i1
: K
r i i
■ri
■, ‘•■I
f (
r i 8
I I '’'ri ri:'
7,
í 'i
: U à ; I 7 .
( Iri ri-;;:
i r i i7-'
A fiatai baka kérdo pillantásokat vetegetett a többiekre, a kiken —
csak úgy a félbajusz alatt — az a bizonyos mosolygás mutatkozott,
a mely azt jelenti: «Hej Mihály gazda, beh szép is a szavajárása! »
Zárjuk be a magyar vészhalászról írt kis rajzot avval a képpel, a
midón czók-mókját szánkóra rakva, a téli halászatra kivonul.
r "
A kivonulás.
X . A «Z S IDOÜTCZA» TAJA.
Képpel.
Az elpusztult Jeruzsálemnek a fóld kerekségére kiszórt népe helyen-
közön még ma is szigorúan megtartja vallása tételeit, sót hagyományos
szokásait is ; az utóbbiak nem egyszer vallástételek erejével birnak
s szintén szigorúan megtartatnak. Ezeknek osszessége úgyszólván
még a hivó lépését is korlátozza, határt szab a mozgásnak is.
Még ma is akadunk helyekre, a hol szemünk egy különös alkot-
mányon akad meg, a melyet a mai kornak fesztelen mozgású embere
nem bír magának megfejteni. Ez az alkotmâny a kóvetkezó ; A város
vagy falu némely utczáinak bizonyos pontján s az utcza mindkét oldalán,
tehát egymással szemben, két rúd vagy gerenda emelkedik árbocz-
szerú'en a magasba s ott fen egy, az utczát átfogó zsineg kóti óssze a
két fát. Ezt a zsidóság állítja fól s ha nem csalódunk, ez a határjel a
meddig a hivónek ünnepnapokon járni-kelni szabad.
S az már a magyar ember vérében fekvó különös tulajdonság,
hogy tárgyak elnevezésénél keresve keresi a hasonlatot, az ú. n. ana-
logiát, ezt azután beveszi szilárd fogalomnak édes anyanyelvébe, él
vele még akkor is, a midón az, a mi a hasonlatot adta, már le is tünt.
így jutott a halásznépség mesterszava! kózé a «zsidó-utcza» is,
mely nem más, mint az az alkotmâny, a melyen a hasítótanya táján,
verófényes, szellós helyén, a kihasított és sózott halakat szárítani szokták.
Nagyon is hasonlít ez a zsidóság határfájához.
Kelló távolságra egymástól, hol egy sorba, hol négyszógekbe
karók vannak leverve, a melyeken — egy vagy tóbb sorban — a szárító
zsinegek feszülnek.
Némely ponton, péld. a Balaton kórül vagy az Aldunánál, hol
a szárított halat nagyban csinálják, a szárító alkotmânyok egész
tévesztóket alkotnak, utczaszeru közökkel, a merre t. i. a terító