HI
.Van ennek változata is, mely tókéletesen papucsalakú ; a m i a
papucsnal a iej, az ennél a bocskorvarsánál a derék és tömlöcz - a mi
ped.g a papucsnál a hátrafelé szabadon kinyúló talp, az e bolskorvarsanal
az ugynevezett ve sfé s, mely a viz fenekére és a rekesztô
korakasok vagy a czége-karjai kôzé kerul s egyfelôl arra vaiò, hogv
Áovekkel megrakva a szerszámot helyt tartsa, másfelól arra is, hog^
e,tosen beallitva, a viz sodrát szaporitsa s igy a halat erôvel is a tom-
loczbe ragadhassa.
Ez a rekesztés kizárólagosan patakokban divik.
A tobbi czégével már a tôrténeti rész foglalkozott.
A patakokon dívó rekesztô halászatnak, kivált a székelyséo-nél
szerte divó neme a daga ( , , , . ábra, ,D), mely abból áll, hogy a
halászemberek olyan helyeken, a hol a tala)alakúlás
megengedi, felül s az anyamederból kiindúlva,
mellékárkot vagy medret ásnak [x f természetesen
meghagyván egy kello gátat, hogy a víz egyelôre be
ne tódúlhasson. Ezt az árkot, lefelé haladva - lásd
a nyilat, mely a vízmentét mutatja — a mennyire csak
lehet íolytatják, mert minél hosszabb ez, annál hosz-
szabb a kesobb eidugható anyameder része is, tehát
annal tobb halra van kilátás. Végre az új medret
bevezetik az anyamederbe [b). A midón ez készen
van, akkor visszamennek a kiindiiló ponthoz s az
XII. ábra. Daga.
- Ugynevezett eldugáshoz látnak, mely abban áll, hogy d- táján elóbb
. kovekbol emelnek gátat s ezt utóbb gyeppel tómórítik, mire a víz
termeszetesen dxb irányban az új árokba tér, az anyamederben (A) pe-
dig elfogy s így azott tartózkodó pisztráng és pérhal, ingoia és' botos
kolonte kônnyen felszedheto. Látjuk, hogy a duga az eldugástól ered'.
midon a halaszok a prédát felszedték, ismét az anyamederbe
meszt.k a v.zet s ekkor az árok marad szárazon; mikor pedig gon-
doljak - úgy két-három hét mulva - , hogy a dugásos helyei; a hal
megint megtelepedett, újra halásznak.
Érfekes, -hogy ha sürün dugnak, a patak hala! megismerik a
^ a e d e lme t és hosszú ¡don át nem mennek az anyamedei drekoszt-
hetó reszebe. Igy a Hargita hegység ogyik legpontpásabb pisztrángos
vizeben, a Bucsntpatakban. mely sok helyen dngásos volt, ,884-ben
R EK E S Z TO HALASZAT. VARSA.
halászván, a dugásos helyeken egyetlenegy pisztrángot sem fogtam s
az a gyönyörü zsákmány, a melyet utitársammal* ejtettem, kizárólagosan
a patak derekából, vagyis a dugák közötti szú'zmederból került;
amott igen meglátszott, hogy gyakran dugdostak. A rekesztô halászatnak
ez a neme rendkívül kártékony, igaz halászhoz nem méltó gyáva
mesterség, mely határozottan eltiltandó.
A vejs7e már a tôrténeti részben szerepelt s itt csak annyit emlí-
tünk, hogy szerkezet szerint van állandóbb és silányabb.
Az állandóbb leginkább tóságokban
dívik, a mikor a halász a lés^àf, a pel-
íclérl; az udvari; a kiirtót, a kaput, a kis-
és iiagykotróc7át, a fejet válogatott anyagból
— nádból, vesszôbôl — gonddal koti,
hogy az éven át is használható legyen.
Kora reggel, vagy alkonyatkor ladikra
száll, magával viszi a sjäkoi vagy mcregy-
gyüt ( 1 1 2 . ábra) a melylyel a vejszefóbe
vagy kürtóbe nyúlva kiszákolja a belé-
tévedt halat s rendesen a ladik fenekére
dónti ki.
A meregygyú'nek vagy száknak a ha-
lászember sok hasznát veszi. Szolgál a
vejszénél, a bárka kórül, a tanyahúzásnál,
a feiiékhorognáí, a piaczon; részei ím
ezek ; Sq szára, A ágasa, f feje vagy haj-
toványa, a mely, mint külön darab, két
végével az ágashoz van kótve.
A silányabb vejsze a tavaszi, mely áradásokon dívik s csak addig
szolgál, a míg az áradás tart s ott pusztúl el a nyár, ósz és tél folytán,
ha pásztorgyerek nem tüzeli fel.
Mikor ezt a tavaszlt állítják, valóságos remeklést visznek végbe a
helyi viszonyok kiaknázásában. A bokor, apró sziget, az ártéren álló fa
mind arra való, hogy lészát takarítsanak meg vele, mert egy ilyen tavaszi
vejsze sokszor tóbb száz méternyire rekeszti el a vizet s minden hato-
dik-tizedik méterre feje is van s rengeteg munka az, a melyet az ilyen
* D i emá r K á r o l y kir. ü g y é s z s z e l .
1 1 2 . ábra. Szák v a g y m e re g y g yü .
'! l i l i
U/i
9 i:
. 'f ií| r ti í í l
t i