»
i
' (
Ir' V
“Winífe!. i'
- ■ :■'
1
: i f t í -fi
( fe . : ,;:
. Ji ,'.
TO : ,7
te
'■M ri"
' TOT!' ' '
" ‘ ' , .rii.
<il7 '
\ri : .
¡ t • i ’
i!-; : TO t
. a , T O |
y i 8 V E R E S S Z Á R N Y Ú K O N C Z É R .
A pirosszemü kele keményéletü hal, mely mindennemü vízhez
kónnyen alkalmazkodik ; ifjabb sarjadéka ott van a csôrtetô patakban ;
de a hévizek árkaiban is — Ó-Buda, Keszthely Hévíze, Hejó — ; vénje
szereti a lassú folyású és állóvizet s annak iszapos, hináros helyét,
hol leginkább korhadó nóvényrészekkel, ázalékokkal és férgekkel él ;
ügyes úszó és óvatos, a horgot hamar kiismeri és kerüli, lendesen
kárászok és czompók társaságában él.
Nálunk ritkán éri el az egy kilogramm súlyt, a mikor is 50 cm.
hosszú.
Húsa szálkás, erósen tóízü ; igazán a szegénység eledele.
Elterjedés. H e c k e l a Balaton, Fertó, Duna, Rákos, Tisza, Szamos
és Maros vizéból hozza fel; P e t é n y i a Velenczei tavat, O-Buda
és Keszthely hévizét csatolja hozzá; nálam a mondott helyeken kívül
a Berettyó, Bódva, Dráva, Kórós, Kraszna, Olt, Rába, Szamos, Zagyva
folyókból és azoknak állóvíz mellékéról, és a Szernye eres részéból
van íeljegyezve.
A v e r e s s z á r n y ú k o n c z é r .
Leuciscus rutilus, L inné.
a test szélesedve vetélóalakú; a fej csúcsosodó; héjja
kózepes nagyságú, nem nagyon kemény, de jól odaforrott pénzekból
való ; a has nem ormós ; a száj csúcsba nyiló ; az úszók vorós színe
mindég világos.
Sugárpata: HS. 3/9; HO. 1/15 ; HA. 1/8; AS. 3/10.
O. P. 40— 44. F. A. y ¡3—6, a kormányúszót beleértve.
A veresszárnyú konczér sok tekintetben alaktársa a pirosszemü
kelének s a halászság is sokszorosan osszetéveszti, kivált a folyómenti,
hol a színek kôzôtti külónbség nem nagy s a szem és úszók vórossége
az ósszetévesztésre úgyszólván csábít ; de a vetéló alak, a hason a
kemény, ormós pénzek hiánya, külónósen pedig a torokfogak alkata
a meghatározást biztossá teszi.
A test legnagyobb magassága átlagosan négyszer fordúl meg a
hosszasságban; a fej aránylag kicsiny, orrarésze csúcsosodó, a száj-
zug az orrnyilás kózepével egy vonalba esik ; a homlokvonal igen
laposan íves, a nyakszirten igen keveset nyerges ; a hátvonal lapos-
ívesen emelkedik s a hátsórényúszón tul lankásan halad a faiktóig, a
L E Á N Y K O N C Z É R . 7 19
hasvonal íve a háténak kórülbelül megfelel — innen a vetéló alak.
A hátsórényúszó a test felehosszában kezdódik s kissé a hasúszószárnyak
mógé esik, szélességénél magasabb ; az alsósórényúszó kózel
oly széles, mint a milyen magas. A héj legnagyobb pénzei az oldal-
vonal fölött vannak, nagyság szerint a szem átmérójét ütik meg;
szabad szélók kerekre vágott.
Szín szerint a hát kékes vagy zóldesfekete, az oldalak ezüstósek ;
a hasúszószárny és alsósórényúszó világosvórós ; a hátsórény- és a
kormányúszó szürke, vöröses lehelettel; véneknek a hónaljúszó-
szárnyuk is vörös s ez a szín a hátsórényen és kormányúszón is uralkodik
s ekkor a szemcsillag ezüstós, vörösen foltozott.
Imk: mint ez elóbbi.
Fogása: az elóbbivel talál.
A veresszárnyú konczér a víz tekintetében alig válogatósabb, mint
alaktársa, a pirosszemü kele ; de nagyobb számban fordúl eló, seregesen
jár s a jobb vizet mégis csak jobban szereti ; fürge, eleven hal,
mely a vízirovarokat ügyesen üldózi, s ezért kónnyen keríthetó horogra
; sorsa egyforma a küszhalakéval : minden rablóhalnak rendes
prédája.
Kedvezó kôrülmények között nagyobbra nó mint alaktársa, s az
1 kilogrammos nem ritkaság; rendszerint 1 5— 20 cm.
Húsa igen szálkás, silány.
Flterjedés. H e c k e l a Fertó, Balaton, Duna, Mura, Tisza, Cserna
és Marosból nevezi meg; P e t é n y i még a Rákos, alsó Vág és a Velenczei
tavat adja hozzá; én még a Dráva, Körös, Olt, Rába, Sajó,
Bódva, Szamos, Szernye, Zagyva vizeit idézhetem.
A L E Á N Y K O N C Z É R .
Leuciscus Virgo, Heckel.
VI tábla, 21
Fojeoyei: nyúltabb testalak; feje kicsiny; szája kissé torokfelé
nyiló ; a homlok és hátvonal íves, a hasvonal lapos ; a pénzek nagyok
és vaskosak ; a kormányúszó terjedelmes.
Sugárpata: H. S. 3/ 10; HO. 1 / 1 7 ; HA. 2 / 1 8 ; AS. 3/1 1 .
O. P. 44—46. FA. 6V3, a kormányúszót beleértve.
ri
if
iri'
.a
'■ i ]
. li t' \