Mil
i( «I
Jäl
'rit
T' :s 'nM
:îH'
f r 7
■ . Í .M I
3'
1 r
-37;
[ ri
Tl :
4 1 o A M E S T E R M U S Z O K Ö S S Z E G E Z E S E .
A H A L .
Van ; nagy hal, apró hal, fehér hal, jó hal, nemhal, kóvérhal,
hitvány hal, silány hal, ikrás hal, tejes hal, ragadozô hal, szelid hal,
nyálkás hal, nagypénzû hal, aprópénzu hal, héjas és héjatlan hal,
kapóhal, sütô hal, léhés hal, szerhal, köteles hal, kemény hal,
làOgvv/ hal.
A hal : felszáll, pipál vagy szopákol, ívik, vívódik vagy fördik,
elfekszik, megfekszik; van járása; kilép, kibúvik, bevonul, kivonul,
barangol, legel, seregbeverodik, szétriad, iramodik, játszik, kapkod,
befal, siklik, csapkolódik, pergelódik, vergôdik, burványlik, pörsöl,
bukkol, felvetodik.
Láthatjuk, hogy tisztán a magyar halászság szájáról vett szókincs.
hajlékonyságának felhasználása elegendo volt, hogy a halászatot,
mint mílveletet, úgyszólván rendszeresen kifejthettük, annélkül, hogy
a nyelv szabályán és szellemén sérelem esett volna. Sót nem esett
sérelme annak a kóvetelésnek sem, a melyet az ú. n. irodalmi nyelv
támaszt. Azonkívül még seregszámra maradt a fólós változat, a mely
a mesterszótárban foglal helyet.
Halról és halászatról szólva, irva, — így megérthetjük egymást.