A tihanyinál vakmeróbb halászt már képzelni sem lehet. A melyik
még bodónt használ, evvel az ingó-bingó semmivel is merészen ereszkedik
a háborgó vízre ; ráveti járómüvére a habütót, a halászartikulus
harmadik pontja szerint elmondja: «Uram Jézus légy velünk, ments
meg minden veszedelemtül » s egy lókéssel ott tánczol hab tarajon,
habvólgyében, kóvetve a puritán harczos hires elvét, ki bizott az
istenben, de szárazon is tartotta puskaporát; azonképen a tihanyi
halász is bízik Jézusban és kérges kezével erósen szorítja az evezó
íbgóvégét.
De bármi erósen szorítsa is azt az evezót, bizonyos, hogy a
Balaton baragos tündére, mely a nép hite szerint évenként legalább
egy emberáldozatot kóvetel, ¡gen gyakran épen tihanyi halászembert
szemei ki magának.
Annyi bizonyos, hogy Tihany halászélete mindenképen a leg-
érdekesebbek kózé tartozik. Messze foldre szóló páratlan sajátságát a
kóvetkezó szakasz tárgyalja.
