IH
iS
1 ‘ 'í
k ‘ ri
I ' 1
Mí
Î’ j-
Ilyen szük idókben remekelt a pákász tudománya; nem fogott ki
ra)4a még az «istencsapás» sem: vállára kapta az ásót s kiszállt a
rétre.
Tudta jól, hogy a csik, a czompó, a kárász kemény halak ám, a
melyek szükség esetén víz helyett a sárban is elélnek, s úgy, a mint
az aszály halad, kuturól-kutiira hátrálnak, mindaddig, a mig valami
földalatti kutura nem akadnak —■ rendesen a lápok legmélyebb pontján
— a hol a százados aszálynak is megtórik az ó szárító hatalma.
Ezeket a helyeket a pákász már apja — dédapja révén tudta s
ásni kezdett mindaddig, a míg a földalatti kutura nem bukkant;
mire megkapta,, «szüret» volt, mert ott ezernyi ezrével volt ósszebujva
kivált a csik, a melyet épen'ezért nevezett el az óreg L i n n é Cobitis
fossilis-nek, az az «ásolt halnak.»
Mielótt a.letünt pákászvilágtól végképen elbúcsúznánk, álljon itt
még egy kép.
A pákászvilág idején az . orvosi tudomány egy szentháromságnak
hódolt: hashajtó, hánytató és vércsapolás. Az utolsónak révén érint-
kezett Aesculapius a pákászszal, mert a hova kópülyózéssek érvágás-
sal hozzá nem fért, oda rakta a pióczát; ez pedig a pákász birodalmá-
ban termett.
Hogy mikor volt a pióczafogás ideje, ezt elmondta a pákászc.sa-
lád arczulatja; mert akkor fér), feleség s minden feikelhetó népség
térdig beállott. a cseret .vizébe ; arcza feszült figyelmet árult el;
volt ok reá: hogy megérezze rögtön a piócza, csipését ; vére árán
szerezte — elhaloványodott.
Sok utánjárással ennyit birtam megmenteni letünt korszak letünt
emberéról.
De a régi pákász ivadéka ós Bihar tájain még nem veszett ki
merôben; csakhogy a haladó kor nagyot változtatott rajta. Ma
csószkódés már az ó mestersége; tôrvény szerint van falubeli illetó-
sége, tôrvény erejénél fogva be van irva az adózók lajstromába ; szóval
ma a tórvény minden rendelkezéseinek alávetett, szigorúan ellen-
órzótt «állampolgár».
Oseinek birodalma, a Csíkország, lába alól mindinkább s minden-
lelé fogytán van, a mióta a rakonczátlan Körös vize gátak kózé
került. Bezzeg csíklakoma helyett a bihari urak ivadéka is a
«menu»-re jutott: követte a haladásban a pákászt. El is énekelhetik
kózósen:
Ha¡h ! be szép volt hajdanában
A csikászat l'énykorában
Úri életeiii !
A kik újabb idóben a «pákászról» írtak, azok már csak «állam-
polgári» formájával találkoztak.
saI the s«I
lid
ut.
ib!
'4l!
‘ V M S
ili' i