Ez és több hasonló lelet a maga idejében roppant fóltünést kel-
tett a tudományos világban, mert kitünt volna, hogy a régibb korszak
embere már a müvészetig emelkedett, holott a reá kôvetkezô, tehát
hozzánk kôzelebb esô alluviális korszak szerszámain hasztalan keressük
bármily müvészetnek még legcsekélyebb nyomát is.
E képek hitele hamar és rendkívül megingott, a midôn L i n d e n s
c h m i d t apróra bebizonyította, hogy egy svájczi barlangból kikerült
lelet csontjain az odakarczolt róka és medve alakja egyszerüen egy
német gyermekkónyvból származik, a melyet az illetó hamisító min-
tául használt; sôt ez odáig fejlôdôtt, hogy a furfangos csaló föl is
fedeztetett. Itt a legerósebb skepszis indokolva van.*
A diluviális korszakból ki van mutatva a halpeczek, a halászhorog
tulajdonképeni òse. E végtelenül egyszerü halászszerszám azonban
nem kizárólagosan az óskoré, mert való,
hogy Németország, jelesen az északi rész számos
helyén, a gyermekvilág ma is «peczkeli»
a halat ; ez az analógia biztosítja helyes magyarázatát.
A halpeczek használata nagyon egyszerü ;
olyan mint a szerszám maga. A halász az alkal-
matos csalit, példáúl a gilisztát reáruházza a
peczekre s az egészet úgy kóti zsinórra, hogy
a kótés a peczek derekára esik. A hal hosszá-
ban falja be, s természetes, hogy a legkisebb
6. ábra. Òsi halpeczek, csontból ;
7. ábra. Mai halpeczek kemény
fából.
megrántás már keresztbe fekteti a peczket s a hal rajtavesztett.
Alapjában véve ennyi az, a mit a diluviális korszak halászszerszá-
mokban reánk hagyott, a mit az óskori kutatások ingadozó alapján is
meglehetós biztossággal mint e korszakból valót fogadhatunk el.
A mi ezen túljár, az, bár természetszerü, de mégis csak lóltevés.
Fóltehetjük, hogy rekesztô halászat létezett; hogy a diluviális
korszak embere készített vejszéket, sovényzeteket ; hogy elterelte a
vizet az anyamedertol, halásznyelven szólva, dugákat csinált; sot
fóltehetjük azt is, hogy ismerte a hálót, mert való, hogy akadnak a
leletek kózt nagy tük, a melyek hálókótésre is szolgálhattak, noha
* A rajzhoz valóban érto ember ezeket sohasem fogadhalja el (lósUoriaknak)).
csak egyszerüek, fonallal meg nem hányhatók ; — fóltehetjük, hogy
acsapóhurok, az az egyszerü szerszám, a melylyel a maga helyén még
találkozni fogunk, divott; s a mi talán
még a legbizonyosabb, fóltehetjük, hogy
a diluviális ember értett a halnak puszta-
kézzel való kifogásához is.
8. és 9. ábra. Tü zkohorgok.
De mindezek csak puszta fóltevé-
sek, a melyek mellett reánk maradt
tárgy nem tanúskodik.
Az alluviális korszak, tehát a fóldkéreg alakulatának maig terjedo
állapota, már legrégibb részeiben is fejlôdô halászatról tanúskodik,
A halpeczek mellett feltünedezik a tóbbé-kevésbbé kifejlôdott
horog, s akad olyan is, mely rendkívüli ügyességgel egy darabban
tüzkôbôl van kitórdelve (8., 9. ábra).
Ezekkel együtt fóltünedeznek kónnyed hajlású kovaszilánkok is, a
melyek alkalmatos szárhoz erósítve, igen jó ósszetett
horgot szolgáltattak.
Ez az ósszetett horog azonban szintén korunkig
ér s reá tanít arra, hogyan alkalmaztattak azok a
kónnyed hajlású kovapeczkek.
Az ósszetett horgot R e t z i u s fedezte fel a finnek
országában, hol, még nem is olyan régen, kózhaszná-
latban volt. (10. ábra.)
Ezekhez csatlakoznak a tulajdonképeni horgok,
a melyek tóbbnyire még szaka nélkül valók ( 1 i.ábra);
de akadnak olyanok is, a melyeken a szaka elsô
kezdete és fejlôdése is látható (i 2— 13. ábra).
Az egyszerü és a szaka elsô kisérleteit foltüntetó
horgokkal járnak lyukasztott kavicsok, a melyeket
horogsúlyoknak vehetünk, a melyek tehát a mai
ólmot pótolták.
Minél ifjabb az alluvium, annál nehezebb a szerszâmok
torténetében való eligazodás, minek okát
már e szakasz bevezetó részében érintettük.
10 . ábra. F inn horog.
Még igen messze korban, az úgynevezett tôrténelmi idôk elôtt,
számtalan ok mükôdik az eligazodás megnehezítésére, mert az allu-