(i :
À
678 K I S S Z Á JÚ K Ö L Ö N T E .
patakból (Zólyom), Túrócz és Gómór megyéból. P e tén y . tticg-
iefezi hogy ez a faj a Kárpátalja valamennyi patakjaban terem s a eg-
mlgasabb helyeken is társa a pisztrângnak; felsorolja a Popradbol
és Kórmoczbánya mellól is; B en e c k e szerint* Stockholm tajan is.
terem. , ,
P e t é n y i még feljegyezte róla, hogy nagyon kemeny eletu s a
szárazra téve messzire dobja magát ; Turóczban a Háj-Blatmcza fürdo-
mellett folyó Zsarnócza patakban P. olyan példányokat talalt, a melyeknek
hasúszószárnyai narancssárgák, vagy zoldessargak, vagy ^ ar
nássárgák voltak, a mire H e c k e l azt jegyezte meg, hogy ez a viz es
világosság hatásának a kóvetkezménye, a mmt ez mas halaknal, külónósen
a pisztrángnál is sokszorosan tapasztalhatô.
*A K I S S Z Á JÚ K O L O N T E .
Cottus microstomus, Heckel.
Noha ez a faj a tudományban nincsen elfogadva s úgy latszik, hogy
a botos kolontének lf|ú példányaira alapíttatott, irodalomtórténeti
tekintetben említést érdemel, mert a Poprádból származó pelda-
nyokra alapíttatott s valószinüleg P e tén y i nt¡án került H e c k e l b.rtokába.
a ■ A r.
F ojegra H e c k e l felfogása szerint ezek ; a sza|zug nem ter,ed a
szem alá'; farka igen vékony (magassága a hal hosszának csak ■/»
része) ; a belsó szllványfedeléken egy erós horogtüske van.
Sugdjjata: HS. 8/0; HS . 0 / 1 9 ; HO 1 6; HA 1/4, AS 0/15.
A T A R K A G É B .
Gobius marmoratus, Pallas.
II tábla, 6.
F ó je g / e i: Az elso hátsórényúszó tajan, mind a két oldalon, egy
félholdaiakú sótét folt; a hugygyót tiz hegyes szemólcs zarja; a két
hátsórényúszó egy róvid, alacsony hártyával van ósszekotve ; az elso
hátsórényúszó elején - hegye táján - egy vöröses folt van.
Sugárpata: HS, 6/0; HS, 1 / 1 8 ; HO 0/29; AS 0/14. OP 34—
40. FA Ÿ f , a kormányúszót beleértve.
A test legnagyobb magassága a fejrészre esik s 5— 6-szor fordul
meg a test egész hosszúságában ; a legnagyobb vastagság nyolczszor
fordúl a hosszaságban. A száj kicsiny, ajakrésze húsos, zuga az orr-
nyílással egy vonalba esik ; csúcsbanyiló ; az állkapcsokban egy, néha
két sor apróka fog ; az orrnyilás igen kicsiny, szabad szemmel csak
nehezen látható. A szemek erósen homlokállásuak és szomszédosok,
vagyis a szemköz igen keskeny. A felsó ajak kózepén két apróka, elóre
meredó csóvecske. A hónaljúszószárnyak szélesek, kerekvágásúak ; a
hasúszószárnyak, az elóbbiek alatt állva s hosszában egyesülve, lapos
tólcsért alkotnak ; hátrahajtva hegyók a hugygyóig ér. A két hát-
sórényúszót egy alacsony hártya kóti óssze ; az elsó a hónaljúszószárnyak
tóve mögött indúl s legcsúcsán vörös foltot visel ; a második az
alsósórényúszó kezdete elótt indulva a kormányúszót megkózelíti,
vége az alsó sórényúszó végével kórülbelól talál. A héj nem terjed a
fejre, mely, kivált a fedeléken, vastagodó bórrel van fedve; a pénzek
a hát- és a hasrészen aprók, az oldalakban nagyobbak, egészben
reszelósók. Az oldalvonaí finom, alig kóvethetó s csak a farkrészen
fóltünóbb.
Szín szerint e z a kis hal változékony; de foltos volta egészben
márványozza ; az alapszin zóldes barna. vöröses lehelettel ; az oldalakon
rendesen három feketésen barna folt vehetô ki ; a farkrészen
ilyen .színü óv látható; az elsó oldalfolt félholdalakú s csúcsaival a
fej felé fordul — innen a semilunaris elnevezés, mely alatt H e c k e l ismertette
— a hát- és alsósòrény sugárkózeinek alján vöröses fol-
tocska látható. Az ívás idejében a szín változik, sótétebb, bársonyossá
válik s a vórósség megtüzesedik.
Ivik : K r i e s c h J á n o s szerint tavasz elején.
Fogása : külón nem tórténik.
A tarka géb — K r i e s c h J á n o s megfigyelése szerint — a víz fenekén
bujkáló kis hal, mely vízinóvények alatt keresi eledelét; nem
igen úszik, hanem egybeforrott hasúszószárnyain s a hónaljúszószárnyak
kózbejóttével csuszkál ; üldóztetve a farkával fólfelé is lóki magát
; de legott a víz fenekére száll alá. Saját tapasztalásom szerint a budai
hévizek kifolyásaiban legtóbbje a már kóves helyeken, kóvek alatt él.