• Î 'GfeHj
raijlíílD <4-
1 j fi ( 1 * * ‘ ^
( ( I.•»II hi iJ
Hi
Hf .i'u I i'
1 1¿ sl-S
I '
‘ -s 'Kt -ìslii 1: . 'L j r
-Uh 14* I
t
Ï ..üH
te I
- Ì’
ao'-iiu sa.: : :■' s
fe l'
A MA G Y A R N É P IE S HA LÁ SZA T M E S T E R S ZÓ T Á R A .
A Mesterspófár magában foglalja a magyar halásznép száján éló
halneveket és mesterszavakat, megpótolva azokkal a halnevekkel és
kevés mesterszavakkal, a melyek külônôsen régibb, jobb szótárainkban
akadtak és beváltak *; megpótolva azokkal is, a melyek a népiesek
hatása alatt e kónyv irása kózben úgyszólván ónként keletkeztek.
A leglényegesebb rész a halnevekre esik s akként keletkezett,
hogy az ósszegyú'jtótt négyszáz és kórülbelól hatvan népies halnévból
megalkottam a rendszeres részt s egyáltalában a halászat! irodalom
számára, a családok, illetóleg csoportok, továbbá a nemek és fajok
neveit.
A népies elnevezések nagy bósége s legnagyobb részben magyarossága
lehetóvé tette azt is, hogy azok a fajok is megfeleló neveket
kaptak, a melyeket csak a tudomány különböztet meg.
Az újabbkori halászat! irodalomban levó csinált halneveket és
ú. n. mú'szavakat tudatosan mellóztem ; egyfelól azért, mert a nyelv
szellemébe ütkóznek, másfelól azért, mert tekintettel a magyar halász
mesternyelvének gazdagságára, merôben fölösleges alkotások.
Tekintettel a halnevek nagy fontosságára s arra a kórülményre,
Uogy 6gy 6s ugyanannak a halnak vidék szerint igen sok neve van, a
Mesterszótàr elején az illetó tudományos s a megállapítottam magyar
fajnév alá betürendbe csoportosítottam mindazokat a neveket, a
melyek egy és ugyanazon fajra vonatkoznak. Evvel lehetóvé tettem,
hogy a Mesterszótárban elóforduló hozzácsatolt latin, tudományos
név során, a csoportos szótárban rögtön megtalálhatjuk mind azokkal
a magyar nevekkel együtt, a melyek a nép száján élve, ugyanarra
a halra vonatkoznak.
* A szótarak teljes kiaknázása lehetetlen volt.
m e st e r s zó t à r . 761
Példával magyarázva: ha a Mesterszótárban oivassuk a vakcsik
nevet. ez ott Petromyzon fluviatilis L. s ha e tudományos nevet fol-
keressuk a csoportos szótárban, akkor azt találjuk, hogy egyéb nevei
nieg fizts, folyóvíz,-orsóhal, ingola, ingolna, kilenczszemfl-hal, olajhal
o al, orsohal, vakcsik. Ha pedig azt akarjuk megtudni, honnan való
pld. az mgola, megnézzuk a Mesterszótárban s ezt találjuk: .Erdó-
V,dek es Udvarhelymegye vizel; nyilván az ingolna, ángolna alkalma-
zasa, Galgoczynál (1622) megvan».
. Ezaltal eleje van véve annak a sok tévedésnek és sokszor ónkénykedesnek
is, a melylyel halászat! irodalmunkban lépten-nyomon találkozunk.
A kónyv tórténetében világosan megmondottam, hogy az anyagot
nem menthettem k. s így mindazok a megállapodások, a melyekre
jutottam, csak az osszehordtam anyagra támaszkodnak.
Talan helyén lesz itt — legalább kevés szóval — arra a naay
zavarra rámutatni, a mely onnan eredt, hogy a míg a szerzók a tudft-
nnanyos latín nomenclaturában a szórszálhasogatásig járó pontosságra
orekedtek, addig a magyarral épen csak . elbántak ; noha ennek
ello meltatasara, a nemzet müvelódési érdekén kívül, az is ösztönöz-
a külfôld irodalma, mondhatni eredettól fogva
e o ugyet vetett külónósen a magyar népies elnevezésekre is. Ennek
Oka nagyon egyszerü: a népies elnevezéseknek pontos felismerése móot
nyujt a kutatónak, hogy az egyes fajokélet módjára nézve adatokat
szerezhessen attól a halászságtól, mely a hallal folytonosan foglalkozik.*
A magyar népies halnevekre már M ar s il iu s nagy müvében { i 726)
is akadunk, honnan azután B loch f i 7 8 2 - 8 4 ) merített; és reátalálunk
a legújabb német halászat! kónyvben (1886) is, mely újabb halâszati
irodalmunkbol merítve, átvette azokat a hibákat is, a melyek valóságos
szarvashibák. Nem szólva az «érdesz, orsa, szobbár» féle alkotaso
rol, Itt csak azt hozom fel, hogy a mi újabb halâszati irodalmunk
a deverkespegböl, mely már a xvii. században is ezt a nevet viselte s
a mely név a törzsökös magyar halászság száján ma is él, soha más
Hratt : .Uebrigens muss ich bemerken, dass bei allen
können». S . © ? ! ? ^ ^ willkommene Aufschlüsse geben“
©ft.
VM