If
gerincze, oldalbercze (borda); szálkája; keserûfoga (íorokfoga) ;
a ragadozóknak : nyelve és foga.
Minthogy mármost a hal hátán álló egy, vagy két úszó, bár-
milyen legyen is a szerkezete, általánosan sórény, s az is tény, hogy
szerkezet szerint külónbózó, ezért ide teszszük, hogy Tornán a
sügért Jésiishal-nak nevezik, még pedig a hátán meredezó, szúrós, a
sárkány tarajára emlékeztetó úszója alapján ; mire nagy szükségünk
is van, mert így két nagy halcsoport külonboztethetó meg, t. i. az, a
melynek épen csak sórénye van és a melynek e sórénye fésú's, vagyis
tüskésen szúrós.*
Ezeken kívül a halâszember jól tudja, hogy a hal nyálkás, tehát
kónnyen siklik; hogy csak úgy lehet megragadni, ha újjunk a kopó-
tyú és hónaljszárny kózé esik; hogy a hal szük nyiláson is átbúvik, ha
O l i a után indúl ; de megakad, mihelyt hátrálni akar, mert ekkor minden
úszószárnya, a kopckyúja egyszersmind «viszja» is, mely mindenbe
akadozik.
Tudja a halász, hogy a hal egyhelyt — mint mondani szoktuk
«sarkon» — nem íordulhat, hanem mindig bizonyos kort v á g ; hogy
legtóbbje, midón a viz fenekén keresgél, majdnem tótágasban teszi
ezt, hogy akadályra találva, végig tapogat rajta, átbúvót keresve; ha
pedig akadályok kózé bonyolódik, akkor erószakkal furakodik, hogy
kimeneküljón; hogy fejjel víz ellenében állva — kózszólás szerint
«fekve» — eltüri az emberi kéz simogatását, ha víz mentében
tórténik.
Tudja, hogy a hal, mikor a víz színe felól a fenék felé menekül,
nem függó irányban, hanem résütósen teszi ; így megfordítva, fenék
felól a vízszíne felé is.
Tudja, hogy a hal bizonyos idóben megfekszik, azaz védó helye-
ket keresve, veszteg áll; hogy ismét van járása, a midón barangolva
keresi eledelét.
Tudja, hogy leginkább vízellenében áll, mert a folyás hozza eledelét;
sót, hogy víz ellenében szeret menekülni is ; tudja, hogyaz
egyes fajok — kivévén a valódi rablóhalak óregeit — kisebb-nagyobb
seregben járnak s ezenkívül bizonyos kórnyékhez ragaszkodnak.
* Malacopterygl i et Acanthopterygi i.
2 2 "
Tudja, hogy folyókban és tavakban bizonyos pontokon, bizonyos
halfajok kiválóan találhatók, holott más pontokon hiába keressük ;
hogy némely halfajok a víz színe táján, mások kózepes mélységben,
ismét mások a víz fenekén tartózkodnak ; sót, hogy olyanok is vannak,
amelyek az iszapot túrják; hogy némelyek szeretik a düló partok
táját, mások az iszapos, kavicsos, tókés helyeket, a padmalyokat, fák
enyhét és gyókérzetét, az órvényt, sebes folyást, a verófényt.
Tudja, hogy a halnak van ívásra való felvonulása és téli gyüle-
kezése. Tudja, hogy a felvonulás az ívás — vívás, vagy fórdés — idején,
tehát a leghatalmasabb ösztön, t. i. a fajfentartás ósztónének ótletéból
tórténik, a mikor is messze víztájékok halai faj szerint külön seregekbe
veródnek s így seregesen jelennek meg a vizek alkalmatos, rendesen
sekélyebb helyein ; hogy ez minden esztendôben ugyanazon a helyen
s majdnem egy bizonyos napra vágó pontossággal tórténik.
A téli gyülekezés rendesen késó ószszel tórténik, a midón a víz
áthül s a mikor is, külónósen némely halfajok, tôméntelen sokaság-
ban ósszeveródnek, a folyók mélységeiben, órvényeiben napokon át
egy ponton nyüzsögnek, kavarognak ; tavakban oszlopszerüen kava-
rogva, egyszersmind lassan haladnak is.*
Tudja a magyar halâszember, mivel él a hal : évszakonként hogyan
változtatja táplálékát ; ez a táplálék hogyan szerezhetó meg ; hogyan
kapkodik a hal a táplálék után.
Tudja végre, hogyan viselkedik a hal vízapadáskor, áradáskor,
napszakán, az éj sótétjében; mikor sovány, mikor kóvér; melyik
keményéletü, melyik pusztúl el gyorsan; melyik pipál s mikoi.
Mindezeken kívül van száz meg száz külsó jele, a melyet a halászatra
felhasznál ; vízimadár jóvése-menése, az idójárás ; a vizek virág-
zása, mint szunyogtáncz ; a szitakótó és szócske megjelenése és ki
tudja még mi és mi nem.
A hal életmódjának rész szerint való ismerete szülte a magyar
halász-szerszám sokaságát és sokféleségét, szerkezetének ezer fur-
íangját s bátran ki lehet mondani, hogy a szerszám soknemu volta
* Lásd a «Látott hal» czímü fejezetet. Kórós-Tarcsán, gondolom az 1879. év késó
ószén, a halászok a Kör ö s egyetlen ôrvényébôl s egyetlen nap alatt több mint háromszáz
mázsa halat fogták ki ; a jelenség indító oka ismeretlen ; a halászok a viz lehulesenek tulajdonítják.
!lá
' 1 ‘
ri ' ll'
1 T ‘ -:-
¡ IH
A
lOtl Sj
>1«
% 'H u
fe
■ J.