rr.
11! '■ : J
J i ' i Ü 7 ..-•k: I
liji
i*
1 i
4•{ l; r
Hatodik Art. A gyíilések mindig szombati napon tartassanak s
azokat a «szolgáló mesterek» mondják be.
Hetedik Art. A gyúTést mulasztók, ha elfogadható okot nem
mondhatnak, 25 pénzt fizessenek ; a ki ládanyitáskor érkezik, 12 pénzt,
a ki záráskor érkezik, 5 pénzt fizessen.
Nyolczadik Art. A ki a tisztesség ellen vét, kàromkodik, 4 frttal
lakoljon.
Kilenczedik Art. A «rekesztesben» halàszók 4 frt birsàgot fizet-
nek s ha gyalàzat esett, a «szabados halászattól» eltiltatnak.
Tizedik Art. Ha egy ponton több halász találkozik, a tanyavetést
az kezdi, a ki elobb érkezett.
Tizenegyedik Art. A sorrend az, hogy mihelyt az elôzô a tanyát
húzta s letette orfáját, a kóvetkezó legott tartozik vetni ; ha késik,
50 pénz bírságot fizet.
Tizenkettedik Art. Az a koczás, a ki horgát a más horgára veti,
50 pénzt fizet.
Tizenharmadik Art. A kónnyelmiín gazdát cserélgetó legény ne
fogadtassék fel.
Tizenegyedik Art. A ki temetésról elmarad, 4 pénz, bírságot fizet.
Tizenötödlk Art. A Dunán szabados a halászat s ha a czéhbeli az
uraság vizében akar halászni, tartozik szándékát bejelenteni, a koteles
halbúi pedig (viza, tok, sóreg) a negyedrész az uraságot illeti meg; a
ki ezt eltitkolja, a czéhbúT kicsapatik.
Tizenhatodik Art. A nem czéhbelitól a hal elvétetik.
Tizenhetedik Art. Remeklést kóvetel.
Tizennyolczadik Art. Fogadalom az articulusra.
Igen jellemzó a «szabados halászatnak» az artikulusokban való
kiemelése, mert semmi kétség. hogy ezt az ósi magyar halászat így
kóvetelte, ehhez hozzányúini senki sem mert. Ott, a hol a halászó
magyarság tómegesen telepedett meg, mindig szabados volt a halászat
s a tanyavetésre való jogszerzés nem irott artikulushoz, hanem a
dolog természetéból folyó rendhez volt kótve, t. i. a ki elóbb megér-
kezik, azé a jog; villongásra ez nem adhatott okot, mert a halászatnál
ezer véletlenség játszik kózbe s szâmtalanszor megesik, hogy az, a
ki egy adott ponton, mint elsô veti a tanyát, semmit sem húz, holott
az utolsó nagy zsákmányt ejt, mert a halnak «járása van» s két tanyavetés
kózben is érkezhet.
Látjuk azt is, hogy a sorrend külsô jelhez volt kótve: a tanyát
vetó halász feltüzte az órfát (árboczot), s a midón a tanyát végig
húzta, hálóját beszedte, letette az órfát s ekkor következett a másik.
A remeklés, melyhez a mester czím és jog elnyerése volt kótve,
úgylátszik, mindig egy 90 oles vizahálónak teljes, hibátlan elkészítésé-
ból állott. A czéhek mindig bejelentették a hatóságnak a remekeket,
a melyekben megállapodtak s a halászok utolsó bejelentése (1830) a
vizahálóra vonatkozik.
Ez a háló nem volt halászfonalból való, tehát nem volt «léhés» a
szó kózértelmében ; kótótték islégból, hogy az óriási hal hatalmas
csapkodásait kibírhassa. A czéh szigorú ellenórzést gyakorolt, figyelemmel
volt arra, hogy a remekló valóban maga kósse az óriási alkot-
mányt, sót még az aprólékos fogásokra is ügyelt. így az ólmot egy
kalapácsütéssel kellett a háló ínjára ráverni, ha még egy pótló ütésre
volt szükség, ezt viczeütésnek mondták s hibának vétetett.
Az új mester «beadta magát».a czéhbe; hogy a fólvétel milyen
szertartással járt, volt-e lakoma, mik voltak fogásai, kószóntói ; erról
a komáromi czéhláda iratai nem emlékeznek meg.
Ezek az iratok nagyon nyomósan tárgyalják az esküt s ez sokszorosan
igen jellemzó és érdekes. Elsó sorban tanúságot teszen arról,
hogy a magyarság vezetó és uralkodó elem volt, továbbá arról, hogy
vallás dolgában foltétlen türelmesség uralkodott.
A beszármazott német halászok iránt, kik a mester czímet és jogot
megnyerték, annyi tekintettel volt a magyarság, hogy az esküt német
nyelven tehették le.
Ez a német esküminta megvan s minden szava éló tanúság arra,
hogy valamely irástudó, világlátott, külónben tôrôlmetszett magyar
czéhmester fordította le ekképen ;
«Juramentum A. F. Tages Mit ungrisi Puk Sitner.
Ih : Pinénder N. N. Svére aufi Góth Fatér Gotth Son Gotth
hájliger gajszt aufi' hajligén tráj Faltighájt, Jung frá Mária Mutter
Kottés unt aulì alerhajligén tasztu tizés Fhisérs Cshén Sanj Artikli
Lint Punkhtin véligész uncz ér, Gnédixter, Rémisér kajzér unt Kinik
Leopoldus uncz Ertájlét hat, nach tájnem Miglighajt er halten virst.
i 1
1» . I
U t