In h
life
i l ! •7l i í
' '4i‘
.'7.'
Pu; f.
A midôn ezt a horgot egy darab gilisztával, vagy még jobban valamely
bogár álczájával — leginkább a fák elálló kérge alatt találhatókkal
— felférgeli, az egész csinálmány meglehetósen hasonlít a
patakok fölött ríípkedó 11. n. virághop, valamely Ephemerához, mint
a pisztráng kedves cledeléhez.
24 0 . á b r a . A m a g y a r n é p i e s h o r g o k n em e i .
De van kózhorgász, a ki még amúgyabban csinálja. Ennek horga
rendesen egy nagy varrótüból készül, tehát szaka nélkül való ; a horog
tolla fekete; e fölött félarasznyira ismét van toll, és e fölött egy
arasznyira ismét; sorrend és név szerint ezek: lollashorog, fg y c l-
mepotoll, vepetó-loll.
Ez a halász azt tartja, hogy a tollas horgot a hal tápláléknak
nézi ; a felsóbb — figyelmezó — a hal figyelmét kólti fel, a vezetó toll
pedig arra való, hogy a halász, vetéskor, a horog járását láthassa,
szabályozhassa. Ezt a horgot mindig a Rhagium bogár álczájával fér-
gelik fel, és az a kórülmény, hogy fekefe kakastollat használnak, arra
tanít, hogy azokat a sótét szárnyú szitakótóket (Agrión) iparkodnak
Litánozni, a melyek a patakok mentén oly sú'rún élnek.
Az embernek onkénytelenül is az a gondolata támad, hogy ez
talán mégsem népies szerszám ; hátha a szemes székelység eheste
valamely utazó angol horgásztól !
Ez majd megválik.
Ismerkedjünk meg elébb ábránk 3. alakjával, az Olt menti nagy
harcsa-horoggal, mely a bemutatott finomságoknak ellenkezóje.
Ez a roppant horog élénken emlékeztet arra a rézkorira, a melyet
e kónyv tórténeti részében ismertettünk. Erós inra kótve és
rendszerint eleven kárászszal vagy pontytyal — az erdélyi részekben
«pozsár» — jelhalapva, rendszerint valamely, a víz fólé nyúló ághoz
van kótve.
A felhalazás módját majd késóbben mutatjuk be.
A két véglet bemutatása után vegyük ismét eló a «tollas horgokat
». vizsgálván, vajjon igazán ósi soron népies szerszámokkal van-e
dolgunk.
Hogy e horgok valóban ósi soron népiesek, szerintem, bizonyos.
Már e kónyv tórténeti részében, a hol a horog tórténete is érintve
van, megismerkedtünk az erdélyrészi Erdóvidék tollas horgával, a
melyen a toll másképen van kótve, mint az imént letárgyalt vargya-
sin. Itt kétféle toll szerepel, ú. m. a vörös és a sárga, kótése pedig
foszlottas-bajuszszerü ; a felférgelés rendszerint a Rhagium, vagy
más bogár álczája. A vöröstollas pisztrángra, a sárga pedig pérhalra
való.
Ezek nyilván kisebb patakvirágokat (Ephemera) utánoznak és
hosszas tapasztalást kell elfogadnunk arra, míg a székelység reájott,
hogy melyik halnak melyik szín felel meg.
Ilyen dolgot csak úgy ellesni nem lehet.* Álljon még itt az is,
* D i e m á r K á r o l y kir. ügyész s a Székelyfôldôn utitársam, kitünó horgász, azt beszélte
nekem, hogy midón SiR H o r r o c k s Erdél yben járt, ángol mi'ílegyeivel nem tudott holdo-
gt'ilni s utoljára kénytelen volt a székelyekét utánozni, a melyekkel legott fogott is.