rife- -ri
Gi f f i i I i
3|
! 4: ■ í ■ ■
■7 "t: :r .
.ü:
X IX . A « P IS Z T R Á N G TU D Ó S » .
A magyar nemzet nyugoti irányú müvelodésének igen nyomós
bizonyítéka, hogy akad már «pisztráng tudósa» is ; de még inkább
bizonyítéka az, hogy ez az új faj a teljes «személybátorságot» élvezi.
Nem bántja senki sem!
Az igazi halâszember, úgy a félbajusza alatt, megmosolyogja, a mint
tetôtôl talpig angol « vízhatlanságba» bújva végig csórómpólget a partokon.
Mert rettenetesen csórómpól s még jobban villog ám ; nyakig
szerszám o.
Ha már nem épen pisztrángra mehet, péld. valami nagyobb folyó-
melléken, akkor úgy fel van ké.szülve, hogy elíoghatja a legapróbb
küszhalat; de akár a «czethalat» is.
A muszka bagaria-czipon s a svéd hasító-késen kívül minden,
a mi rajta van, patent angol; a mi pedig ruházat, arra rá van nyomva
a hires «Water Proof«, vagyis, hogy a víz át nem járja. Egy vastag
tárczában van az angol halász kalendárlom, a minden napra, sót nap-
szakra tartozó mesterséges légygyel ; hozzá járul a haltartó, légszivaty-
tyúval ; a halkosár; három-négyféle ósszerakható halászbot; a fóldbe
leverhetó esernyó ; a plaid; a «ha akarom bot, ha akarom szék» ; a
csalitartó, horogszabadító, az a generális szerszám, mely balta, kalapács,
harapófogó, fúró; a lapos ivópohár, a kis pálinkás kulacs; tarisznya
és a jó ég tudja még mi minden.
Szóval «fel van készülve» s egyedüli baja az, hogy mindehhez
csak két keze van ; pedig négy se volna sok.
Oh, mikor bokros partra érkezik, ekkor a világ legszánandóbb
teremtése! Minden istenadta ág neki támad.
Az egyik leüti a patent kalapot ; a másik makacsúl belékapasz-
kodik a haltartó szíjába; a harmadik belé furakodik a halkosár csusz-
tató résébe ; a negyedik megfogja a «kamásli» gombját s a tetejébe
A PISZTRANGTUDOS. 543
még a kibontott horog is beleakad valamely levél szárába. A «tudós»,
türelmet vesztve •— egyet ránt ; ekkor pedig az az istentelen horog a
magasban valami csúcsban kapaszkodik meg s elvégre is el kell szakítani,
újat kell feltenni.
De azért emberünk nem enged ; ott veszódik óreg estig és —
valami halász csak akad, a kitól egy pár derék halat lehet venni ; mert
mit is mondanának a társak, ha üres kézzel tèrne vissza!
Hát még a pisztrángos víz mellett! Már a hogy kózelít a patakhoz
s készülódik a horoggal, ez teljesen elég arra, hogy a pisztráng,
mint a villám elmeneküljón, kó alá, a szomszéd góbébe, a merre
csak tud.
Attól az igazi felkészüléstól, mely abban áll, hogy minden megvan
a mi szükséges s az ember még is olyan sima, mint az ángolna,
attól a mi «pisztrángtudósunk» még igen messze jár.
De azért nem enged ó egy hajszálnyit is, kivált lesipuskás társának,
ki száz lépésen alul nem lóvi a — kéz alatt megvett —
nyulat.
Rendesen egy tuczat pisztrángról beszél a «tudós»;— a nagy ki-
rándulás legalább hatvan darab; az egyik mindig olyan, mint a
másik — legtöbbször félfontos ; és «azelótt», mikor még nem meszel-
ték ki, fogott ó három, ót, hét fontosat is.
Ez a mi «pisztrángtudósunk». Ártatlan, jó ember, ki kalandjainak
sikereinek elbeszélésével. felvidítja hallgatóit, épen, mint kedves
komája — a vadász.
Mindene angol — de lelke még nem az; még messze van tole a
szeretetreméltó, régi angol horgász, Sir I z a a k W a l t o n szelleme, ki
a halászatot dicsóítve, megmondja azt is, hogy miért." Es épen ebben
a miértben rejlik azután az angol szellem : .
«Of recreation there is none
So free as fishing is alone ;
All other pastimes do no less
Than mind and body both posses ;
My hand alone my work can do,
So I can fish and stud)' too».*
* T h e Compleat Angler etc. b y Izaak W a l ton and C ha r l e s C o t t o n . London 1Ó5J .
Uj kiadás. London, 1865.
Ik
f l ï t
i f
's;f
it*
h f
nil,