U
li
4 8
i i'
582 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
alapból indúlnak. Ennek a sarktételnek a bizonyítéka már az is,
hogy a legtöbb négylábú állat jár is, úszni is tud, sot némelyik —
mint a denevér s mások — röpülni is tudnak; hogy számos madár
és rovar röpül is, úszik is, jár is ; ehhez járul még az is, hogy némely
alakok bizonyos kôrülmények között egy e korülményeknek
megfeleló irányban kifejlódnek ; példáúl : a struczmadár, madár létére
csak futó, a czet emlós létére csak úszó.
Egy további tétel az, hogy az állatok világában a mozgás három-
féléhez alkalmazkodik : a földhöz, a vízhez és a levegóhóz s az állatvilág
e három országútjához alkalmazkodnak a mozgás míves szervel.
Ez alkalmazkodás a három út természetéból kóvetkezik. A fóld az,
a mely a mozgásnak szilárd alapot nyujt, tehát ellentállást kifejtve, a
mozgás folytán a legkisebb változást szenvedi — a változás t. i. csak
a nyom helye, —• más szóval kifejezve : a földön mozgó állat végtagja
a legnagyobb ellentállásra talál. A levegóben mozgó állat végtagja a
legcsekélyebb ellentállásra talál és a legnagyobb változást viszi véghez,
mert a levegó, minden irányban engedve, helyéból kimozdúl.
Végre a víz a kettó között a kózepet tartja. Innen kóvetkezik,
hogy egyfelól a járás, másíelól az úszás es rópülés közötti külónbség
a támasztó alap szilárdságából, illetôleg engedékenységéból ered;
és kóvetkezik az is, hogy legkónnyebb a járás, nehezebb az úszás,
legnehezebb a rópülés; természetesen, ha átlagos testalkatot kép-
zelünk.
Az átváltozott talajon, melynek szilárdsága csókkent, a legjobb
járó mozgása is megnehezúl, — ilyen a homokban, hóban, sárban
való járás, azaz: a támasztó alap ellentállása megcsókkent; ehhez
képest az úszás Is megnehezíilne a víznél kevésbbé tömör folyadékban,
a rópülés pedig ritkított levegóben.
A tovamozgás t. 1. — minden egyebet figyelmen kívül hagyva —
bizonyos felületektól fü g g , melyeknek viszonyai így alakúlnak :
minél tömöttebb alapon loly a mozgás, annál kisebbek az énnt-
kezó felületek; másképen kifejezve: a szilárd földön mozgó állatok
talpfelülete kicsiny; — minél engedékenyebb alapon foly a mozgás,
annál nagyobbak az érintkezó felületek; másképen kifejezve; az
engedékeny vízben az úszóláb úszóhártyák kózbejóttével klterjesz-
kedik, a hal úszószárnya! együttvéve nagy felületet alkotnak; legin-
A H A L A T E R M E S Z E T H A Z T A R T A S A B A N . 5Ö 3
kább áll pedig ez a rópüló madárról, melynek kiterjesztett szárnya és
farka a levegó engedékenységének megfelelve roppant felületíí.
D e a tovamozgásnál még egy más dologra is kell figyelnünk s ez
annak az elemnek az ellentálló ereje, a melyben a mozgás tórténik.
A szilárd fóld felületén tovamozgó állat útjában csak az engedékeny
levegó ellentállásával találkozik, mely igen csekély, s a viszony csak
akkor változik, ha a levegónek áramlása van, vagyis ha szél ellen
mozog; magunkról tudjuk, hogy erós szél ellenében nem elég a járás-
ból kitelhetó eró, hanem még a test súlyával is «nekidülünk» a szélnek,
a fejünket elóre tolva, a levegôt még hasítani is iparkodunk. A ró-
pülésnél ugyan ilyen természetü az ellentállás, noha legyózése másként,
t. i. a szárnycsapások gyorsításával tórténik,melynek természete szakasztott
az, a mi a hajtócsavar gyorsított mozgásáé. Végre az úszásnál —
-s itt már a halra való különös tekintettel — a víznek, mint a levegó-
nél tömöttebb, tehát ellentállóbb elemnek legyózéséról van szó, a
melynek azonfelül a hal úgyszólván egész létével ki van szolgáltatva,
a miból a halnak tórzsókformája, t. I. a vetélószerü testalak s az úszószárnyak
és a sórényúszók szerkezete kóvetkezik, miról tüzetesebben
majd alább lesz szó.
A mi már most minden állati mozgás alapfóltételét illeti, O wen
ezt a végtagokra nézve a gerinczoszlophoz vezeti vissza s ráutalva a
kigyóra, azt mondja, hogy «a kigyónak nincsenek végtagjai, mégis
jobban kúszik, mint a majom, jobb úszó a halnál, jobban ugrik az
Ligróegérnél, legyüri az athlétát s testének hurokvetô kanyargásával
ósszezúzza a tigrist». Ugy látszik, hogy tehát a végtagokhoz kötött sa-
játlagosságnak lappangó kezdete már a kigyó testtórzsében van meg.
És valóban, ha tapasztaljuk, hogy a kigyó tovamozgása a róla
elnevezett kigyóvonalban tórténik, kúszása csavaros, O wen mondá-
sának jelentós voltát nem lehet tagadni, mert látni fogjuk, hogy a
tovamozgásban a kigyózó vonal, véghezvitelének legfóbb mozzanatai-
ban pedig a mechanikának két sarokelve u. m. a csavar és az emeltyü
tórvénye van kifejezve.
Akár az emberen, akár a négylábú állaton figyeljük meg a tovamozgás
tüneteit, mindig azt tapasztaljuk, hogy a tagok nem csak úgy
mozognak mint az inga, hanem azonkívül még egy, oldalt tóbbé-
kevésbbé homorú ívet is írnak le, úgy, hogy a tovamozgás teljes nyoma,
■Jj
8 :í
i r i' i