¡s i
\¡A
1 90
ai
AF: •"
: " í : 4
.liîÈT'':
;
• ¡í
I.....
.4
iir
Ô S R É G É S Z E T I H A L Â S Z S Z E R S Z Â M O K .
4- A SZIGONYOK.
S Z IG O N Y O K . 191
^ Mar az ostorténeti általános részében is volt szó a szigonyról
s íoltettLik, hogy e halászszerszám legôsibb formája az egyágú,
Li. n. dárdaszigony volt, mely kétféleképen fejlodhetett, t. i. a s'za-
kak es az ágak tekintetében (lásd a 4. és 3. ábrát). A több ágú szi-
71- ábra.
Bronszkori dárdaszigony. 'r-1 , . . 72- ábra,
lobb-.gu os- és ókori szigonyok.
gony gyözött, mert valóban csak ez biztosíthatta a halásznak azt a
sikos, kónnyen kiszakadó prédát, a halat.
A tobbagu szigonynak elsô formája kétágú s természete szerint
nyakló szigony lehetett, t. i. olyan, hogy a halat nem járta át, hanem
inkabb ket aga kózé szorította és a befelé álló szakákkal fogva tartotta.
Nyakló azért, mert a halász egyáltalában azon van, hogy a
halat a nyakszlrtnek megfeleló tájon találja el, a hol a szironyfedelék
és a mell úszószárnya úgyis megnehezíti a kisiklást.
Ha tehát azt a kérdést vetjük fel, melyik a több ág felé fejlôdô
szigonyok kózt a legrégibb, úgy a nyakló formában állapodhatunk
meg. De — a mint mondtuk is — a dárda-szigonyok az ósiek között
elsô helyre valók.
Ám vegyünk eló egy régi sorozatot, hogy a magyarság szerszámával
viszonyíthassuk.
A 7 1 . ábra bronszkori dárdaszigony, mely a Lago di Garda
czólópépítményeiból került; a 72. ábra i. egy kókori nyaklószigonyt
mutat, mely svéd lelethelyról való; 2. egy kétágú vasszigony, Moj-
grádról való s állítólag római — Erdélyi Múzeum — , 3. egy háromágú
vasszigony az újabbkori svájczi czólópépítményekból ; — végül
4. egy háromágú aranyból készült szigonyminta, mely a Szilágy-
Somlyón talált késó római szerszámos nyaklánczról való, a mely a
bécsi császári kincstárnak egyik dísze.
Ezekben feltárúl elóttünk a szigony fejlôdése a külônbôzô korok-
ban s immáron felvethetjük azt a kérdést, hogy mily viszonyban áll
ezekhez a magyarság szigonya. A felelet pedig az, hogy a magyar halászság
kezén még ma is megvan a szigonynak annyi alakja, hogy a
■dárdaszigonytól a sokágúig — beleértve a nyaklót is — az egész sor
kiállítható.
Kun-Szent-Márton halászsága még ma is használja a 73. ábrán látható
dárdaszigonyt, mely csak a megerósítés módjában kíilónbózlk a
kimutatott bronszkoritól (71. ábra), ha ugyan ez a rész nejn törött le.
Hogy a megerósítés módja milyen fontos, ezt még a szigonyok
sorozatában látni fogjuk s alább a nád vágóknál is találkozunk vele.
Ezek az egyágú dárda-szigonyok ma arra valók, hogy a halász
mély és gyökeres fenekú vízben csak vaktában szúr, tehát nem szemre
dolgozik vele.
Átmegyünk immár a nyaklószlgony kimutatásához, t. i. ahhoz az
alakhoz, a mely ágai között fogja meg a halat s a melynek ósével a
kókorban ismerkedtünk meg. (72. ábra i.'l
Kutatásaim eddigi tanusága az, hogy csupán a Bódva menti
halászság — Komjáti, Hidvég-Ardó, Szendró — dicsekedhet avval.
]i «1
a i ’té
a i
■ G •• ■
ÁnA7
A7... i l Hir::
4(;. : .7A'
u-79
Alái'.i.’T;- : h-B.;. •'
i'i
iiT
„ ' L ■
89