74Ò V A N D O R A LO Z A .
Sugárpata: HS. 4/16— 1 9; HO. 1 / 1 5 ; HA. 1/8; AS. 3/20— 24
( B e n e c k e szerint 18—28).
OP. 70—80. FA. átlag 4-szer, a kormányúszó nélkül.
A test zömök, kivált eleje öblös, legnagyobb magassága átlagosan
négyszer fordúl meg a hosszaságában ; a fej aránylag rovid, tompa-
orrú ; az állkapcsok egyforma hosszúk, de a száj hasítása igen ré-
zsútosan halad lefelé, messze terjed ; a felso állkapocs a szem hátulsó
szélével egy vonalban végzódik ; az állkapcsok széle éles, vágó s csak
a vendég- és a felsó állkapocs fogas, a fogak igen kicsinyek, kóny-
nyen kihullók, az alsó állkapocs csúcsa vastagodott s e vastagodás a
vendégállkapocs megfeleló vájásába illik. A hátsórényúszó egészben
alacsony s kissé a test elsó felében kezdódik; a haszúszószárny az
elóbbinek elejével talál ; a hónaljúszószárny igen alant áll ; a kormányúszó
nagy, mélyen fecskefarkra kivágott, alsó szárnyfele hosszabb.
Az oldalvonaí nem látható; H e c k e l szerint a váll elején bemé-
lyedik s felfogása szerint a kormány tóvén álló két tollszerú pénz
képében és felületein, tehát ágra szakadva vetódik ismét fel ; az érzólikacsok
ellenben a fejen, külónósen a szllványfedeléken vannak
kilejlódve s hálózatosan elterjedve. A szem elólról és hátulról merev
hártyával van bevonva, bogara a két hártya kózén mintegy hasítékon
tekint ki.
Szín szerint a hátfél halavány olajzóld, fémfényü ; az oldalak világosabbak,
aranyos csillámmal ; a has fehéres, zóldes és aranyos játszó-
fénynyel. A hátsórény-, a kormányúszó- és a hónaljúszószárny szürke^
szélükón feketések ; az alsósórényúszó szürkés, a hasúszószárny színtelen.
A tóbbi a fôjegyek között van.
ívik : április, májusban — a tengerbôl a folyókba vándorolván.
Fogása : vándorlása kózben nagyban fogják s füstölve kereskedelmi
czikk.
A vándor alóza tengeri hal, a heringnek családbeli rokona; a
Fóldkózi tengerben és az Atlanti óczeán — nekünk ■— nyugoti partjai
kórül terem leginkább ; ívás idején nagy seregekbe veródve a folyókba
vonúl ; így az Elba, Rajna, továbbá Pó és Mincio folyókba s a Lago
di Garda nevü tóba is benyomúl. A Duna hálózatában csak ritka,
betévedett vendég. — Nagysága — B e n e c k e szerint — 60, ntkán
70 cm., súlya 2 — 3 kg.
S ÍK O S Á N G O L N A .
747
Flterjedése: H e c k e l csak a Duna magyar részét, Mohácsot és
Budapestet említi ; P e t é n y i jegyzetei szerint H e c k e l a halat nem
látta, csak Battínán egy intelligens halász leírása alapján vette fel ;
P e t é n y i e halat 1846-ban már letisztítva Budapesten Seiler Flórián
konyháján kapta (ez a H e c k e l budapesti adata), azonkívül feljegyezte,
hogy Zug-Szt.-Mihály szigettanyáján S c h r ö d e r egyet — 7 , fontosat
— megevett, sósnak találta s dunai heringnek nevezte el.
A S IKO S A N G O LN A .
Anguilla fluviatilis, F l e m i n g .
IX tábla, 34.
F ó jeg y e i: a test kigyószerüen nyújtott ; a fej hossza nyolcz-kilencz-
szer fordúl meg a test hosszaságában ; a hugygyó az orr végétól kórülbelól
négy fejhosszaságra fekszik ; a szük szilványrés nem ereszkedik
a begy tájára.
Sugárpata: HO. 19 ; az egyesült hátsórény-, kormány-és alsósórényúszó
— B e n e c k e szerint 1 100. FA. 8—9, a kormányúszóval
együtt.
A hosszúra nyúló hengeres test csak a farkrészen oldalt lapított ;
bóre vastag, nyálkás, igen sikos. A héj nagyon sajátságos; pénzei
nagyon aprók, finomak, hosszúkások és zigzugosan sorakozók a nélkül,
hogy egymást érintenék, a sorok között is meztelen hézagok
maradnak, úgy hogy a bór hosszában ránczosnak látszik, ezek a pénzek
igen kicsiny alakban a fejen is találhatók. A fej kisebb-nagyobb
mértékben csúcsos ; — ez adott okot az obtusirostris és acutirostris-
féle megkülónbóztetésre ; — alsó állkapcsa kiszókó, a száj kicsiny,
tóbb sorban álló, finom gerebenfogakkal fegyverzett; zuga a szem
alá ér. Az orrnyilás a felsó ajakhoz igen kózel áll. A szük szilványrés
hasítékszerü s a hónaljúszószárny hiányzik. A hasúszószárny nincsen
meg. A hát- és alsósórényúszók az elkerekített kormányúszóval
tókéletesen óssze vannak forrva; az elóbbi egy fejhoszszal a hugygyó
mögött kezdôdik ; a vékony, igen hajlékony sugárzat csak igen nehezen
külónbóztethetó meg. Az oldalvonaí hosszában s az alsó állkapcson
az érzó likacsok világosan kivehetók.
Szín szerint a sikos angolna nem állandó, a vízhez és egyéb kórül