9.U 'fife
I
I I I
398 T E R M É S Z E T H I S T O R I A .
mint szárnyra kelve a viz körül ropked s ott tartja nászszát, vizbe
rakja le petéjét; — úgy, a mint az ezernyi-ezer véletlen a vízhez hozza,
a viz színére sodorja ; mindez tápláléka a pisztrângnak. A szakadó
esô cseppje a lejtokon patakká egyesül s a mit útjában talál, a mi
nem is vízre vagy mellékére termett, azt besodorja a pisttrángosba ;
ez is martalék. Mindaz, a mi a pisztrángos vizet beszego nóvényze-
ten, fán, bokron és egyeben él és táplálkozik, a mint megkózelíti a
víz színét, a pisztráng prédája; egyedül a madár lehet biztos, ha nem
kózelít olyan zsombhoz, a melyben valamely « pisztrángkirály» -
ol an 5 - 1 0 kilós - ütötte fel tanyáját, mert ez a madarat is bekapja.
És úgy, a mint a rovarfejlodés arányai idoszakonkint megnóve-
kednek, a pisztráng is ehhez méri táplálkozását. Ezt úgy kell ertenunk,
hogy bizonyos rovarfajok átlag véve egyazon Idóben érik el kifejló-
désük bizonyos fokozatait s a szemlélódó embert — fóltéve, hogy
csak barátja s nem egyszersmind vizsgálója is a természetnek — mondhatjuk,
hogy meglepik. Egy bizonyos napon tómegesen kezd röpülni
a tegezrovar — Phryganea — , mely a vízben futja meg alczaeletet,
a midón is mindennemü tórmelékból tegezszerü házíkót épít maga-
nak, mely a támadástól megóvja; majd tómegesen ropulnek az Ephemera
fajok, az u. n. «egynapos legyek» s mások. Ekkor a pisztráng
leginkább ezekkel táplálkozik s minden elkapott rovarral apasztja
annak szaporodás! arányait.
Ha a képnek ezt az oldalát általánosítjuk s egybevetjük azokkal a
külónbségekkel, a melyeket a halak testalkatukban, úszásravaló ráter-
mettség0kben,szájállásukban és egyéb tekintetben fóltüntetnek, nemi
fogalmunk lesz arról, hogy erósen korlátozó befolyást gyakorolnak
arla a szerves életre, mely a vízben és a víz mellékén fejlôdik.
Ámde ennek a képnek visszája is van, még pedig szüksegkepen,
mert máskülónben a természet egyensúlyának felbomlásához érnenk.
A képnek visszáját az a felelet varázsolja szemünk elé, a melyet a kóvetkezó
kérdésre kell keresnünk; a halak szaporodási arányát a sokszor
százezerekre, sót milliókra rugó peték alapján véve, mi ennek a korlátozója.
l , . . ,
A felelet nagyon egyszerü. A midón az Ephemerák rajai kelnek,
a midón a Tisza vize a szárnyra kelt « kérészektól » kivirágzik, minden
hal ezekre veti magát, ezeket korlátozza ; és viszont, a midon az ivo
halseregek ikrájától szinte sárgúlnak a szélvizek, akkor nemcsak a
rovar, nemcsak a madár, hanem maga a hal is ezekre veti magát. Itt
a korlát!
Neki esik a halikrának még a vízibogár is; a gázoló madarak, az
úszók akkortájon «mindennapi kenyeróket» találják az Ikrában ; sót
a mint azt a pontyok tenyésztésére berendezett ívótavak bizonyítják,
az Ikráshal a tejessel együtt saját tojományát Is nyeldesi. Ha hozzáteszszük
még azt is, hogy számtalan ikra úgy pusztúl el, hogy a halak
dagadó vízben ívnak, a víz leapad s az Ikra a szárazon marad; hogy
széljárás, a vihar hullámcsapással a mélységbe sodorja az ikrát, hol
vagy ki nem kelhet, vagy martalékúl esik az állatvilág örökös éhségé-
nek ; sót hogy az ikrából kikelt porontyot épen annyi veszedelem
üldózi, mint az ikrát magát; mondhatjuk, hogy láttuk a kép visszáját,
a felvetett kerdésre megkaptuk a világos feleletet.
A végsó eredmény az az ósszhang, a melyet a szabad természet
állatéletében bámúlunk s mely abban nyilatkozik, hogy a természet-
ben mind az, a mi élet, egyfelól részeiben ónónmagát szabályozza,
másfelól pedig, mint egész, kifejlódésének, lüktetésének fóltéíeleit,
de korlátait is megtalálja a világ-egyetem eróiben.
Kónnyen beláthatjuk már most, hogy a haszon és a kár, a melyról
a halak tekintetében elmélkedünk, csak az ember érdekének szempontjából
valóban az, mert a természet életének ósszességét véve, a
haszon és a kár nem fogalom.
Az ember egész hatalmával csak azt éri el, hogy a természet életének
egy kis részével kitér elóle s mihelyt a behatás megszünt, a természetes
állapot legott helyreáll.
Az ember hiába irtja ki adott vizek halait, még akkor is, ha el
vannak rekesztve s halas vizekkel egyáltalában nem kózlekednek:
ezek a vizek pár év alatt már halasok.
Hogyan
A vízról-vízre költözködö vízimadár rászállott valamely ívóhelyre,
ott a halak lerakott Ikrájában lakmározott s lakmározás kózben egy
pár ikra a tolla kózé ragadt. A madár tova rópül, rászáll a hal nélkül
szükólkódó vízre, ott tollászkodik s az ikra kihull — kikél ; más vízimadár
más fajt hoz — a víz megnépesül.
llyenek a természet telepító útal.
•¡