1; !
ri V
I5fl{
ÎIÏÎ0
Httll hi
'■'"ipi" ì- ‘ ItmiP-HÌ Í.. Sr -, „
H O R G A S Z A T .
mind, hogy napkózben megszáradjanak s így estére annál alkalmato-
sabbak legyenek.
A kikotohorognak egy másik, külónósen Tápén dívó neme a
láhó-horog (245. ábra), a melynél már a kabakiok - róviden csak
«kabak» — a lopótoknek egy kurtanyakú fajtája szerepel. Itt [Kñ a
karó, mely a partba van leszúrva; Q kónnyen szakadó czérna, a
melynel fogva a kabak a karóhoz van kótve. Maga a kabak (Ai fol
van kantározva, vagy kasornyázva s e kantárból indúl a kurta ín a
patonynyal és horoggal együtt. Ez a lábóhorog is harcsára, csukára
való és rendesen fel van halazva, vagy meg van békázva. Ezt a szer-
Xr
' .
2 4 5 . abra.
L áb ó -h orog . i
leginkább számot is estve rakja a halász a Tisza holt ágazataiba __
reggel pedig utána néz. A midón a hal bekapja a horgot s rajtaveszt,
természetes, hogy rángat ; rángat pedig mindaddig, a míg az a vékon)’
czerna, a melynél fogva a lábóhorog ki van kótve, el nem szakad ;
a midon pedig ez bekóvetkezett, a hal szabadon rohan a horoggal,
alameriti a kabakot, mely azonban mindig felszállani tôrekszik s
vegre is kifárasztja még a legerósebb halat is. Ez kitünó szerszám, a
melyen sokszor igen nagy halak fogódznak meg, olyanok, a melyek
mas kikotott, Igen erós horoginat is kettészakítanának, a mi a lábó-
horognál lehetetlen, mert a kabak folyton enged, folytonosan húzza s
evvel farasztja a halat. Végtére is a hal reájón, hogy akkor fáj legkevésbbé
a horog, a midón a víznek bizonyos mélységében tartózkodik,
azaz: a mikor a kabak úszik, veszteg marad tehát, hogy nyu-
godalma legyen. A halász az érett, rendesen fehéres kabakot már
messziról láthatja.
A lábó-horognak legközelebbi rokona a kolompos horog, a mely
azonban, úgy látszik, inkább csak egyes, furfangosabb halásznak a
szerszáma s nem tévesztendó óssze a »pörgefiruslioroggal», a melyról
alább lesz szó.
246. ábra.
Kolompos horog.
A Dunán és a Tiszán, a tutajok kikótóhelyein reátalálunk néha a
kolompos horognak ép oly egyszerû, mint elmés furfangjára, a mint ezt
a 246. ábrán szemlélhetjük. A tutaj szálfái kózé be van ékelve az ágas
karó ; ehhez van kótve a keresztfa, melynek egyik, partfelé álló végén
egy kis kolomp van ; a másik, hosszabb végén reá van kótve a hosz-
szú horogín vagy palló, mely egy kis, kaniáros kabakban végzódik.
Az ín íelehosszában van a patony, illetôleg horog. Természetes, hogy
a kabak az inat lebegve tartja, a horog tehát súlyánál fogva nem
ri.-.- i, :
i-,
; ¡
TTri:'
' i
^ 1. 1 ; fi '*
i |! > r i 'hí i I, i