Í K ' t í*
tfPliiii
Íib”b::
i
342 H ÍG V I Z EN VALÓ H A L Á S Z A T .
Az egyes szigonyoknál ezt kükín jelöljük meg.
Agak szerint van a magyarság kezén az egyágú szigonytól — dárdaspigony'
kezdve a nyolczágúig, tehát 1 ,2 , 3,4, /('>,'/, 8 ágú szigony.
Az ágak elrendezésére, állására és egymáskozótti arányára nézve
vagy spúró a spigoiiy, mikor az ágak egyformán hosszúk s a nyél tcn-
a \ gelyével párosvonalban meredeznek ; vagy/ren7J
a spigony, mikor meredezés mellett, kíízépso
ága vagy ágai a szélsoknél rovidebbek, tehát a
hal testét szúráskor kórülfogják ; vagy oldalt
vágó spig-ony; a mikor ágai a nyel tengelyétol
elhajolnak : vagy nyakló a spigony,a mikor nem
szúrásra, hanem a halnak az ágak kózé való be-
szorítására van szerkesztve; vagy végre lüpo
a spigony, a mikor ágai nem egy síkba esnek,
hanem kettesével s keresztbe szembeállanak.
Es most áttérhetünk a szigonyoknak egyenként
val(') ismertetésére, megkezdvén a sort a
dárdaszigonyokkal.
Legelól jár a Kun-Szent-Márton táján dívó
bronszkori megerósítésü dárdaszigony, a melyet
az ósi elemekben már be is mutattunk.
Ennek vasa, kózel méternyi, nyele 3— 4
méter hosszú. Ezt a szigonyt vaktában, és sokszorosan
inkább a halnak a gycíkeres helyekból
való kizavarására használják, mi kózben meg-
t()rténik, hogy a dárdaszigony csupa véletlen-
ségból egy-egy derék harcsát, csukát vagy
pontyot fel is nyársal.
Ennek legközelebbi rokona a spckely dárda-
226. ábra a székely-, b Bodva
mentí dárdaszigony.
spigony (226. ábra a), melynek nyele csak 2 méternyi. Ez a dárda-
szigony pisztrángra és pérhalra való ; hegye és szakája gondosan ki
van élezve, hogy a sikos, pvatos és fürge halat biztosan átjárja.
Késó ószszel, a mikor a pisztráng, és kora tavaszszal, a midón a
pérhal ívik, elindul a székely szigonyos másod magával a sótét éjsza-
kába; az egyik viszi a szigonyt, a másik a világlót a hátán és nyalábra
kótve, vagy a fidóf tarisznyában.
Ufe
ïB I S Z IG O N YO S H A L A S Z A T . 'y \
A vildgió vékonyra hasgatott vórósfenyóból van kótózve, lángja
jó világosságot terjeszt s a fa szurkosságánál fogva nem is alszik el
kónnyen. A mint égés kózben szenesedik, a székely kóhóz, fatórzs-
hóz csapdossa, hogy a szene lehulljon, lángja fóléledjen. Az éj sótétjében,
komor fenyvesbjen vagy sziklaszorosokban elragadóan szép
i i - j . ábra. A tidó.
látomány ez.
A tidó (227. ábra) a nyirfa zsíros kérgéból van sodorva, rendesen
óregarasznyi hosszuságú, kiválóan vigan lángol és világít.
Az így felszerelt atyafiak gázolva haladnak a patakban, mindig
víz ellenében, mert a nemes hal is így áll fejével ; tehát hátulról kóze-
lítik s azonkívül mindig tiszta vízbe tekinthetnek, mert a lépés által
felkavart, zavaros víz a már meghalászott rész felé folyik.
A világító lesi komájának minden moz-
dulatát s ahhoz alkalmazkodik — meg-
megáll, újra indúl.
. A másik dárdaspigvny (226. ábra b) a
Bódva mentén úri halászoknál dívik, kik
a kora tavaszi kióntéseken, kivált akkor,
a midón hirtelen fagyok állanak be s a kióntést olyan átlátszó jég
borítja, a melyen a csukát, harcsát meg lehet látni, kiszállanak s az
ívó és kóborló nagyobb halat a jegen át dárdázzák.
A jégnek csak olyannak szabad lenni, hogy az embert épen — ha
kissé ropogva is — elbirja, hogy a hegyes dárdaszigony kónnyen
lyukaszthassa.
A szigonyos itt egy élettani tórvényre számít, t. i. arra, hogy a
hal reászorúl oly vízre, mely a levegóvel érintkezik s minthogy az
ósszefüggó jégkéreg alatt csak ott ilyen a víz, a hol nagyobb levegó-
buborékok támadtak — helyesebben szorultak — a jég alatt, a halak
e buborékok mellett szeretnek veszteg állani, megfeküdni.
Ezekre, már a távolból is észrevehetó buborékokra ügyel a halász,
mert itt találja meg biztosan a prédát.*
Megjegyzem, hogy ez úri szigonyt csak rajzból ismerem.
Az imént leírt dárdaszigonyok a megerósítés tekintetében köpüsök.
Vegyük immár eló a tobbágú szigonyokat.
* Lásd egyszersmind «Jegeshalászal» «dorongálás» alatt.
4.9 T-cnr
'i1i;-;H ‘ =:./
T 'i;