I l i - .
..li !' Í
524
Az Olt harcsahalàsza azt regéli háza tüzhelyénél, vagy a vele
tanyázó társaínak, hogy itt él a halak királya, a koronás harcsa, melynek
feje Ligy ragyog, mint a távol kelet gyémàntja, s a mely akkora
hai, hogy bekapja az embert, mint a legyet.
Az bizonyos, hogy abban az órvényben java harcsák élnek, és ha
megtorténik, hogy egy ilyen mázsás rabió aikonyat táján ráveti magát
valamely pipáló keszegre s a lókés hevében feje kikerül a víz színe
fólé. az esti nap sugara elpattan a sima, nyálkás, vizes fejrol, melynek
tükrózése ilyenkor lehet gyémántszerü is.
A Maros halászata leáldozott. A régi magyar tokhalászoknak hire
veszni kezd, s Mihálczfalván oláhember veti a hálót. — — A Beth-
len-tanoda táján «tyiszága» a keszeg neve annak a magyarnak a
szájában, ki nyomorúlt, ronda kétkóz-hálóval túrja a holtágak iszap-
ját, pár czompóért, hitvány csukáért — tószomszédjában azoknak a
helyeknek, a hol hajdanában erdélyi fourak szakácsmesterei harmincz
fajhoz tartozó magyar halat száz és nyolczvankilenczféle módon
készitettek el s tálaltak az uraság asztalára . . . .
A pisztrángos-pérhalas vizek nemes hala hihetetlen módon meg-
fogyatkozott : — konyhán, gazdaságban a hal semmi.
A hullámos Mezóségen, melyet mintha külón is a magyarságnak
szánt volna a természet, fényesnevü ósók elszegényedett sarjai vágat-
nak nagyritkán asztalléket, kivonó léket az > elhinárosodott hajdani
piscinák jegébe: czigány feji ki a rothadó óreg háló kijáró kótelét;
és úgy, a mint az idó, vele és benne a kózómbósség halad, a magyarember
helyére, termófoldón, tó vizén, jég hátán megtelepedik az oláh,
ott rossz ekéjével, itt nádvejszéjével, télen, jéghátán a pergó horoggal
kísértgeti a «jó szerencsét».
Mikor Hódos és Szarvastó táján a halmokat a hó elborítja s a
hirhedt székely «nemere», az adriai «bòra» iker testvérének der-
mesztó fuvataga végig söpör a Mezóség halomvilágán ; a tavak hatalmas
jégkérget óltenek.
Trajanus császár állítólagos ivadéka ilyenkor elókeresi a mester-
gerendáról az ó drótból alkotott csukahorgait, melyek, egész szerke-
zetók szerint, minden emberi tórténetet messze megelózó korszakokba
— a czólópépítményekébe — vágnak vissza, rézpatonyt csavar
reájuk s megmadzagolja ; ezután fejére nyomja bozontos báránybór
süvegét, hátára veszi a báránybór bundát; bal kezében egy sajtár,
jobbjában a fejsze és a szák ; így indul a tó sima jegére, hogy az alkalmatos
helyet kiszemelje.
Mikor már a helyben megâllapodott, leveti a bundát, leteszl a
sajtárt meg a szákot s nagy lomhán a nádas szélek felé indúl; ott
nádat vág s hordja a bunda tájára; azután füzek tájára megy, a hol
villás ágakat és sugár vesszóket vág; azután átczammogagyékényesbe
s abból is szerez egy jókora nyalábot.
Mindezeket a bunda tájára hordja. A nádból almot készít; elóveszi
a fejszét s az alom kórül körben lékeket vág. Mire ez megvan, elóveszi
a villás ágacskákat s minden lék mellé kettót-kettót befagyaszt
a bicsakkal vájt lyukba ; ekkor viszatér az alomhoz, megtelepedik,
a SLigárvesszókre hengerszerú'en rákótózi a gyékényt s erre reátekeri
a madzagot, vagyis a horog inát, melynek egyik vége a hengerhez
van kótve, a másik szabadon lóg.
Az elóbbre valókkal idáig haladva, fólveszi a sajtárt, vállára kapja
a szákot s elballag a vejszéhez, a melyben ósz óta száz meg száz apró
küszhal szorong, nyüzsóg nagy boldogtalanságában, mindig eltévesztve
a rést, a melyen menekülhetne. Oláh unk a szák hajtoványával betóri
a vékony jégkérget; egy merítésre száz apróka hal viczkándozik a szák-
ban ; a kis boldogtalanokat bedónti a sajtárba, melyet elóbb egy kicsit
megmerített.
Erre ismét az alomhoz tér vissza ; elóveszi horgait ; a rézpatonyt
jobb keze mutató- és hüvelykujja fogja, balkezével pedig klmarkol a
sajtárból egy kis halat, bedófi hugygyójába a patonyt s végig nyársal a
szegény küsz testén, míg a patony a hal száján ütódik ki ; erre rákóti
a patonyt a szabadon lógó zsinegre, odamegy a lékhez, ráhelyezi a
gyékényhengert az ágas fácskákra s beereszti a felfúzótt küszt a lékbe ;
mikor valamennyi lékkel készen van, elókeresi kurtaszárú agyagpipá-
)át, megpiszkálja egy vékony nádvéggel, kiveri bagóját a tenyerére,
elvegyíti egy kis friss kapadohánynyal, a melyet a kukoricza rengete-
gében titkon termesztett, keményre tòlti a pipát s ekkor elérkezett a
müvelet sorozatának utolsóelótti mozzanata, mely a kóvetkezó: léket
is vágott, fácskát is befagyasztott, vízben is járt a keze, drótot is
fogott — hát kemény kérgét átjárta a hideg, már pedig a mi most
kôvetkeznék, ahhoz a meggémberedett ujj nem alkalmatos; az oláh
G ' I .
4' íi
■