;!■ Mffîf ij,,..
. Su
ràsba kiszórva, minden ôsrégész legalább is a « bronszkort» mondja
reàjuk.
A csónik orra felé oda van vetve a spdk, a melynek rendelteté-
sét már a iökös horogiidl fejtegettük ; a fara felé, a hol ágasbogasságá-
val legkevésbbé àrtogat, ott hever a «kafka», melyet az ósrégészet
tudománya legalább is a czólópépítmények korába utasítana.
Ott van továbbá egy négyszógletes, kihúzó fedelíí ládikó, a «ho-
rogsperspdin», benne finom reszeló, a horgok kihegyezésére; sok mindenféle
feles horog, drótdarab, szög s a jó ég tudja még mi és mi
nem ; s ott van a «csiripfefóhe» felszemelt fenékhorog maga, melynek
minden madzaga, horga hamisítatlanúl honi csinálmány. Az a horog
pedig, forma és pedzóség tekintetében, mintha a bronszkorinak szakasztott
Litánozása volna! —■ a külónbség tulajdonképen csak az, hogy
vasból való.
Szóval mind valóságos «ósi sperspdm», hozzá pedig olyan tôkéletes,
hogy hiába ostromolja az új korszak, mert jobbat, a folyó természetéhez
illóbbet nem tud adni.
Mikor az a fenekes fólteszi ütótt-kopott kalapját, magára veszi
hétkóznapi, foltos mándliját, beleül a csónikjába s a part alatt tova-
evedz, csakúgy eltíínik az ember szeme elól. Ugy óssze van az kopva
mindenével a Tisza folyó szókeségével, a part agyagos omlásaival —
hogy még a parton kuczorgó vízimadár sem riad meg tóle.
Lássuk immár fó szerszámját, a fenékhorgot (250. ábra), nevezetesen
annak «pörgeürüs» faját.
Itt K a karó, mely kórülbelól másfél méter hosszú s jól ki van he-
gyezve, — kótóvégén van a pörgeityü — egy kis kolomp — ; ott egyszersmind
a horogderék, palló vagy ín [J] is meg van kótve.
Az elsó kó, a nagyobb (PK) , pallókó nevet visel; égetett téglából
való; ezután kóvetkezik tiz horog a patonyra (pp) kótve, mire le van
hurkolva az elsó hóncso [B] ; erre Ismét tiz horog, reá a második
bóncsó {B j ; ismét tiz horog s így tovább nyolczvan, néha százhúsz
horogig is, míg végre a mederkó vagy vég kó [V) bezárja az egészet.
A kóvek behurkolását az N ábra mutatja, hol ß" a hurokra
vetett bóncsó, J az ín, p a patonj; h a horog.
A mikor a fenekes kiszáll, hogy a fenékhorgot klvesse, szerszáma
a cslriptetóbe és fejmadzagra van szedve; a kóvek pedig sorrend
lií íii'i
szerint a tat mellé vannak rakva, hogy a kivetésre való horog-fágyás
szaporán és a maga rendje szerint tórténhessék.
A felférgelést a pallókónél kezdi s úgy Intézi a fágyást, hogy a
kóvek és az ínkópók a csónik fenekére jussanak, a horgok ellenben a
peremen át ki legyenek függesztve. De ez a sorrend meg is változ-
tatható, úgy, hogy a halász a férgelést és fágyást a végkótül kezdi s
24* j > 1!
; ,;T