E konyv torténeti tekintetben tehát a kôvetkezô felosztást foglalja
magában ;
1. Ôstôrténet általános tekintetben.
2. Ókor, kiváló tekintettel a halászat módjaira.
3. A magyar halászat multja.
a) Òsi módja, viszonyítva a jelenhez;
b) Okiratos része;
c) k szerszâmok òsi elemei.
E felosztás megokolása az, hogy a magyarság élô halászata sokat
foglal magában, a mi vissza vág nem csak az ókorra, hanem az általános
óskorra is s csak úgy tárgyalható kellô módon, ha az általános
rész nélkülózhetetlen elemeit elorebocsátjuk.
¡i
'■m [
jiiiii
AZ ÔSKOR JE L L EM Z E S E .
A halászat ôstôrténetével sokszorosan úgy vagyunk, mint a fóldkéreg
képzódéseinek tárgyalásával.
Reá mondhatjuk, hogy a fóldkéregnek ez vagy az a rétegzete
régibb egy másiknál, kimondjuk ezt a mutatkozó viszonyok alapján,
úgy a mint az egyik réteg áttórte a másikat. vagy a mint az egyikben
élô szervezetek nyomaira találunk, a másikban nem ; de arról az idó-
ról, a melyben mindezek képzódtek, fogalmunk nincsen. Korszakról
szólunk, a melyet idô szerint kifejezni, megkötni nem birunk.
S ha az elóttünk folyó, mérhetó jelenségekból megkísértjük az
óskorszakoknak idô szerint való becsülését, oly óriási számadatokat
kapunk, hogy elménk visszahókken.
Egy szemünk láttára leszakadó vízzuhatag folyton mossa a szikla
párkányát s pontos méréssel meg is mondhatjuk, hogy mennyit mos
le egy évtized alatt ; de ha a kapott számból arra a szorosra vagy
vólgyre kóvetkeztetünk, a mely láthatólag annak a mosásnak kôszôni
eredetét; az évek százezrei kelnek ki számadatunkból.
Ezen a téren minden csak viszonylagos értékkel bir, mihelyt az
idô kérdését vetjük fól.
S az óshalászattal is így állunk, már azért is, mert megítélésénél
sokszorosan számot kell vetnünk a fóldkéreg alakulataival is.
Az e téren való puhatolásnak két szilárd pontja van : az elsô az.
hogy az ember kétségbe nem vonható nyomaira csak a fóldkéreg
alakulatainak legifjabb rétegzetein akadunk reá, a másik az, hogy e
nyomoknak emberi voltára reáismerhetünk.
De az e nyomokból kisebb-nagyobb biztossággal megalkotott
korszakokat sem keletkezés, sem tartósság tekintetében számszerint
kifejezhetó idôhôz nem köthetjük.
A korszak szerint való osztályozást még más is nehezíti.
Az ember értelmi fejlôdése kisebb-nagyobb mértékben, de mindig
azoktól a viszonyoktól is függ, a melyek kôzôtt él ; s ezek azokon
a pontokon, a melyeket az ember elfoglal, külônbôzôk. Világos dolog
tehát, hogy az értelmi fejlôdés, azokkal a nyomokkal együtt, a
melyek tôle származnak, nem egyenletes s el kell fogadnunk azt,
hogy a mióta az ember e fôldôn van, egy és ugyanazon idóben
értelmi külónbségek is voltak, a melyek ott hagyták nyomukat
mindazon, a mi tôle ered.
A mint ma áll szemünk elótt az ausztráliai néger egyszerü hajítófájá-
val s kerekre nyitott szemmel bámul az Armstrong-ágyúra, mely mez-
telen testére van szegezve ; úgy, ha kisebb mértékben is, de megvolt
ez az óskorban is.
Ez már magában véve is nehezíti az osztályozást, mert szembe-
állít avval a veszedelemmel, hogy az egy és ugyanazon korszakból
származó fejlettebb és kezdetlegesebb tárgyat két külônbôzô kor-
szakba osztjuk.
Ezt a veszedelmet lényegesen fokozza még az a kórülmény, hogy
az ember, a mióta e fôldôn van, mindig mozgolódott ; ama távol
eso óskorban még inkább, mint bármikor is.
Az értelmileg fejlettebb, sokszorosan oda került az alantosabb
helyére és nyomaik ósszevegyültek.
Az egyik megrabolta a másikat; cseréltek egymással ; ez is
vegyített.
Egy és ugyanazon a ponton hosszú idôkôzôkben külônbôzô ember-
családok telepedtek le: a'nyom egymásfólé és egymáskózibe került.
Ez mind szerfólótt megnehezíti az osztályozást s így a kezdetnek
és a fejlôdés menetének biztos meghatározását is.
S bizonyos határozottabb természetü dolgoknál, példáúl a halá-
szatnál, még azt is tapasztaljuk, hogy oly tárgyak, a melyeket bizo-
E I e u .man o . a m a g y a r h a l á s z a t . ^