77î:!7
-s ' .ï"
■D-ril
VIII. A PÖ N D Ö R Ö S .
K é t képpel.
Sió mentén, Tiszán, Dunán, a Körösökön, Maroson, Szamoson,
szóval minden valamire való magyar folyón végtôl végig, száz meg
száz halâszember — de amolyan néhanapján kijáró szerencse-halász
is dobja azt a kerek, s az esoernyore oly nagyon emlékeztetó
póndórhálót partról a vizek mélyebb, lassù folyású helyeire, a hol a
hal kevésbbé «jár», inkább veszteg áll, játszik, tekereg.
Vidék szerint a hálónak külónbózó a neve. Szegeden régente
«póndórháló» volt; azt mondta a Tisza pöndöröse, hogy azért van
ez, mert csak pöndön'tve lehet elvetni.
Más helyeken «póndóly-», «pendely-», «péntóháló» a neve; erdélyi
rokona pedig, mely azonban a Királyhágón át Biharba, jelesen a
Berettyóra is átjótt, a «rokolyaháló» nevet viseli; Baján «szoknya-
háló» a neve.
A póndóly, pendely, péntó nyilván az asszonyi ruházat legelsejére
czéloz, mert a háló, ósszeesve, hosszú ránczban lóg alá ; a rokolya a
bokorrúgó felsó szoknyától ered s ha e háló alakját és vetésének
módját tartjuk szemünk elótt, rámondjuk, hogy ez a legjobb neve.
Mikor a falu apraja, úgy vasárnaponként, kicsódül a gyepre, hogy
a verófényen cziczázással, kifordítóval, farkas-bárány üzéssel elmu-
lassa a délutánt, s azon kezdve, hogy
Egyetera begyetem tengertáncz,
Hajdú sógor mit kivánsz f
Nein klvánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret ;
Pir Pál, Szabó Pál
Tücski-riicski innen Pál !
nagy lihegéssel, verítéktórülgetéssel végezi a játékot : olyankor
mindég akad egy pár kis lány, a ki magának mulat, rendesen avval,
hogy egy helyben gyorsan forog. Rokolyája meglebben, mint a nyitott
esóernyó ; mire a kis lány hirtelen leguggol, a fólduzzasztott rokolya
pedig rikít, mint valami kinyilt, megfordított mákvirág.
Majdnem ugyanezt teszi a pöndörös is ; ráveti a hálót kópenyszerüen
a félvállára — a balra — , azután az ólmos ín egy darabját fogá-
val, egy alsóbb darabját jobb kezével fogja, hogy a sodrás belékap-
hasson ; a háló kelló kózepére járó tartókótél ekkor a balkéz csuklójára
van hurkolva; mikor minden rendben van, a pöndörös helyben
egy eróset fordúl s a megsodorintott hálót ellóki, mely estében, mint
a kis lány rokolyája, szétterjed s egész lapjával a víz színére esik.
A tóbbit elvégzi a háló szerkezete; a tôméntelen ólomgolyó, mely
a háló inát terheli. Az ín t. i. hirtelen sülyed alá s minthogy a háló
kózepe kóvetni nem birja, a háló a vízben elóbb mély czészealakot
ölt, utóbb majdnem teljesen elzárt burkot alkot, a melyból a hal,
mely mindig csak oldalt keresi a kibúvót, menekülni nem tud.
Az erdélyi rokolya- és a magyar póndórháló közötti külónbségek
magyarázata úgy az ósi elemek, mint a szerszámjárás szakaszá-
ban van meg.
A pöndörös és rokolyás halászok kózfelfogás szerint leginkább
elmondhatják magukról azt, a mire a keresztény világ legtöbb halásza
oly büszke, hogy t. i. «Krisztus halászai».
Általánosan el van fogadva, hogy a halászokból vált apostolok a
vetó hálóval, az «amfiblesztronnal»* is halásztak s hogy ez az a háló,
a melyról Máté évangyéliomának negyedik részében a iH— 21-dik
vers szól; «Mikor pedig járna Jézus a Galilea tengere mellett, láta
két atyafiakat, Simont, ki mondatik Péternek, és Andrást, annak
attyafiát, kik a hálót akkor vetik vala a tengerhe (mert halászok valá-
nak) ».
«És monda nékik ; Kóvessetek engemet, és azt mívelem, hogy
embereket halászszatok. »
«Azok pedig azonnal elhagyván a hálókat, kóvették Jézust.»
«És onnan elébb menvén, láta más két atyafiakat, Jakabot a Zebe-
deus fiát és Jánost, annak attyafiát, a hajóban az ó attyokkal Zebe-
deussal, kik az ó hálóikat kötözgetik vaia : és hívá óket. »
* Ez a görög szó, a hálón kivül, ruhát is jelentett, épen mint a magyar változatok.
■ fe l,