; j, L
: ! I
i.
Padmalyok mentén és u. n. csigolyás helyeken halásznak vele s
belégübûlik a halat. Minthogy a háló a kávákra rá van feszítve, a hálós
megérzi a hal ütódését s ekkor kiemeli.
Annyi bizonyos, hogy a höcscsöhdlöval nem sok kárt tesznek a hal-
ban, mert íeszes s hozzá öblös volta nem akadályozza meg a halat a
gyors fordulásban s így a menekülésben sem.
A bocscsóhálónál sokkal érdekesebb az Olt mentí lesháló, mely
egyáltalában a jól kieszeit szerszâmok kózé tartozik, a mennyiben a
halászt íigyelmeztetó ú. n. órókkel van felszerelve.
202. ábra. Oltmenti lesháló.
A magyar halász ótíéleképen alkalmazza az «orh>.
Van rekesztó «órháhíja», a melylyel a kerítóhalászatnál már megismerkedtünk;
van «ormadzagja», a melyról a rokolyahálónál —
a szerszâmok ósi elemeiben — emlékeztünk meg, mely rákláb
formára két ágra oszlik s a fogózacskókat alkotja; van «órfája», a
halászhajón és az állóbárkán : van «órhúla» a viza; és végre vannak
«hálo órei», a melyek a halnak a hálóban való jelenlétét elárulják.
Ebbe az utolsó sorozatba tartozik az Oltmenti leshálónak órfonal;aia
is. A rajzon (202. ábra) A a káva; K a keresztfa; / az ín ; Ò, Ó stb.
az órók. Természetes, hogy a gübüléssel a hálóba belézavart hal az
órokbe is beleütódik s a rezzenést a halász keze is megérzi ; ekkor
pedig siet a kiemeléssel.
A Balaton déli részén élt azelótt a hajtóhalászatnak egy neme,
mely tiirbókolás néven járta s melynek fószerszáma a iurbukháló volt.
Ez a furbukháló alapjában olyan volt, mint a kecsegeháló, t. i. két
oregszemü tükórháló kozé finom, apróbbszemu léhés háló volt fogva
(lásd: 166 és 167. ábra), tehát a háromsorosok kózé tartozott. Hossza
10 m., szélessége i m., ina ólmos, apacs helyett pedig csak kótél-
zete volt.
A turbukhálóval való halászatot két bodonhajó ú'zte, úgy, hogy
a hálóval a kisebb nádüstókóket bekerítették s az üstókot a bukló-
rúddal, mely 4— 5 m. hosszú tolórúd volt, meghajtották. A halászatnak
ez a módja a nád tóvén megfekvó halakra, ú. m. csukára és
pontyra volt számítva, külónósen az utóbbira, a melyról a tóságok
halászai országszerte azt tartják, hogy azért fekszik meg a nádak tóvén,
mert az ifjú gyókérsarjakat a szájába veszi és szopogatja. Ezt a szo-
pogató tulajdonságot sok halász arra használja fel, hogy a nagy pontyot
szállíthassa, a nélkül, hogy ez csapkolódnék, a mihez nem kell
egyéb, mint az, hogy az ember mutatóújját a nagy hal szájába dugja.
Magam is tapasztaltam, hogy a hal, így szállítva, csakugyan nem vergódik.
Ez volna a tulajdonképeni hajtóhalászatnak a foglalatja.
Helyenkint a hajtás más halâszati módoknál is alkalmazásban
volt. Igy a szolnokiak a Zagyván és Tiszán az óreghálóval való halá-
száskor egy mázsás golyóval zavarták ki a halat a folyófenék lyukai-
ból ; a kunszentmártoniak az egyágú szigonynyal turkáltak ; végre szokás
a Balaton némely részén akkor, a midón a vizen húzzák ki a
hálót, az evezókkel az ülópadokon dórombólni, hogy a hal a gya-
lomkátába beriadjon.
V. Á L L Í T Ó H A L Á S Z A T .
Az állító halászat. a mennyiben hálóval üzik, bizonyos rokonságot
valí a rekesztó halászattal ; lényeg szerint azonban két pontban külónbózik
tóle; t. i. hogy nincs szilárdan helyhez kótve és hogy nincsenek
semminemü feveszfo kapui, kotrócgái.