F E N T O K . 187
» If f
Ezek szerintem nem mások, mint ôskori halász liïrsérek, a melyek-
kel a halakat zsinórra fûzték, hogy a mig a horgâszat folyt, a vizben
tarthassàk,a horgâszat végeztével pedig fris àllapotban hazaszállíthas-
sak. A halaknak fôlfûzése akként tôrténik, hogy a zsinôrt a szirony-
iedelek alatt befiizve, a szàjon kihúzzák, ezt pedig az erôs, nyulánk
tü nagyon megkönnyiti.
Ez mindenesetre ôsrégi gyakorlat, a melyre az embert a hal sikos
volta mellett a szironyfedelék folytonos nyiladozàsa tanította meg.
Es ez a gyakorlat ma is él ; ott pedig, a hol a horgâszat a népnél
van terjedve, mint Szegeden, Komá romb an, Csong rádon, a füzô
tu hysér vagy J i i f f r név alatt kcizhasznâlatban van s részint vasból
(3.) részint fából (4.) való.
Ha a mai tüzséreket az ôskoriakkai egybevetjük ( 1 . 2. 3 . 4 . )
szembetúnik a jellem egynemüsége is
De az oskonakra vonatkozôlag nem feledhetjük el azt sem, hoo-y
egy reszuk a hak) kôtésénél is használatos lehetett; mert eddig le1>--
alabb az ôskori telepeken nem akadt oly hàlôkôtôtü, a mely a'^maÎ-
nak meglelelne, t. 1. fonallal meghányható vagy megtôlthetô lenne •
.gy valószínü, hogy ôsidôkben a hákíkotés egyszerü tûvel járta, 1
mikor természetesen a fonalat gyakran kellett toldani ; sôt úgy látszik,
hogy az ôsi magyarság is így készitette hálóit s innen származik
a regi okiratokban található «hákí-mmís» mesterszó, mely a körülírás
szerint nem a háló osszeállítását - állítás - hanem kótését
jelentette.
L A F E N T O K .
Már az általános ostorténeti részben volt alkalmunk a fentokkel
való megismerkedésre (lásd ,3. és ib. ábra), a melyek a legôsibb
czolopépitményekbol kerülve, eleintén csak mint « pereszlenek » —
Quirl - szerepeltek az irodalomban, míg végre a kutatók az élô
hasznalat soran k.derítették, hogy ezek az elveszett fenékhorgok föl-
keiesésére szolgáló halász szerszâmok voltak.
Ezek az ôskon fentok — szegedi nevök szerint katkdk — úgy az
rve folyó halászainál dívók is, kicsinyek, egyáltalában nem nagyob-
bak azoknal a pereszleneknél, a melyeket konyháinkban az'étel-
nemüek habarására használnak.
Az itt bemutatott sorozatban (66. ábra) az 1. és 2. óskori fentóket
mutat, a mint azok a svájczi czólópépítményekból kerültek napvilágra;
a 3. ábra ellenben az Arve halászainál dívó, ólomsúlyokkal felszerelt
fentót mutatja, mely az óskoriak meghatározását, azaz használat
szerint való fólismerését lehetóvé
tette.
Az óskori fentók súlyozását késôbb a
magyar fentók és katkák nyomán tanúl-
hatjuk meg.
Az éló magyar fentók ismét vissza-
varázsolnak a messze óskorba s mégis be
kell ismernünk, hogy teljesen megfelelnek
czéljuknak.
De mielótt azokat tüzetesen megis-
mertetnók, vessünk egy pillantást a fenékhorogra,
a mely a fentó használatát szülte.
A fenékhorog (67. ábra) egy hosszú ín,
az úgynevezett horogpalló vagy horog- .
derék (J), a mely Komáromban a fejkó-
hóz [K] van kötve ; a horogpallón végig
egyenló távolságban (i m.) patonyokra
66. ábra. Fentok.
I . 2. Ó sk o r iak ; 3. A rv e fo ly ó vidéki.
vagy peklékre horgok vannak kötve (P).
minden tizedik horogban be van hurkolva egy kisebb horogkóvécs —
Szegeden bóncsó — s így megyen ez 80— 100— 1 60 horogszemig.
K
h
67. ábra. Fenékhorog.
U
A halász egymásután felférgeli vagy felhalazza a horgokat s a
horogrostán, intáblán, vagy a lélekvesztó oldalán és fenekén úgy rendezi
el, hogy a ladikot eleresztve, akadály nélkül kivethesse ; kezdi
pedig — a fejkótól értve — az ellenkezó végen, a melyre néha egy
kisebb mederkó van erósítve.
bi'
*í (