p
I i l
I n
ì
ill?
li
' 'ij
Í! ili
rii,!
i !j t ; ;t| ; fi!
I 'D JÆ ' Î
' I Í II^iÌgì;
r t fi’iiiji
lì! ìiif'l :tij
'i *ì‘
■ . 1 <v.i«
I‘ "‘ il ifii ';i
( ' » ■ t I I Î H . T
i;
nSÌIlt
ri
G l i
riiiLj
*G l!
11 11i
! u' ’ ri'!
'Ùrifil
tiìlU
ìi ' L.
Ü [ili
f
Ut f5
• • Gl-
' ri fS
fi: 1:
a
684 T O P O N T Y .
A T O P O N T Y .
Cyprinus Carpio, L in n é .
II. t ib ia , 8.
Fó'jegyei : a felsô ajakon két rövidke, a szájzugon két hosszú, párosan
álló bajusz; a hát- és alsósórényúszó elsô sugara befelé fûrészes,
erôs bognártüske ; a test legnagyobb magassága háromszor fordúl meg
a hosszaságban; az orr vaskos; oldalról-tekintve a homlok- és hátvonal
egyenletes ívben emelkedik.
Sugárpata. HS 3 /17— 22; HO 1/15 — 16; HA 2/5 9; AS
O P 32 — 39; FA 4, a kormányúszót beleértve.
A test alakja hosszúkás, oldalt lapított, egészben vaskos; a szilványfedelék
táján a test vastagsága kiadja a magasságnak közel felét ;
a száj csúcsbanyiló, ajka húsos. A hátsórény kezdete talál a hasúszószárny
beiktatásával s mind a kettó kissé még a test elsó felébe esik ;
a hátsórény tóhosszasága a test egy harmadrészét teszi ; a bognártüske
fürésze, alulról számítva az elsó harmadrészen felül kezdódik ; hasonló
az alsósórényúszó bognártüskéje is, mely óreg pontyoknál rendesen
hegyét veszti. A héj nem terjed a fejre, pénzei nagyok, kerekdedek ;
szélük hártyás.
Szín szerint a hát kékeszóld, a feketésbe húzó, az oldalak rezessárgák,
néha sótétzóldesek ; a hasfél fehéres ; a pénzek feketés sze-
gélyüek, mi bizonyos koczkás jellemet teremt; a hátsórényúszó szür-
késsárgás, az úszószárnyak és a kormányúszók violás lehelletüek, az
alsósórényúszó vörösesbe játszik, a szémcsillag aranyos. Fzek a színek
azonban nem állandók s víz, táplálkozás, világosság hatása alatt
sokszorosan változnak ; a folyóban éló ponty sokkal világosabb, az
álló, külónósen mocsaras vizekben éló sótét színü, külónósen oldalai
sótéten aranyosak.
ív ik : meleg években már májusban kezdi s juniusban folytatja ;
hideg években az ívás eltart juliusban is.
Fogása : mint a piacz fóhala, minden halászási módnak fótárgya.
Fajtái :
A király vagy fükrös ponty. Fz magán viseli a tóponty minden
fójegyét; de héjja nem egész, hanem csupasz helyek vannak rajta, a
hol pedig megvan, ott egyenetlen, sokszor igen nagy pénzekból alakúl;
az oldalvonalat képzók rendesen sorakozottak, azon alúl és felül
mindenféle fejlódésüek és rendetlenül állanak. Fz a BcocH-tól leírt
«Cypiinus rex Cypnnorum»; A g a s s i z «Cyprinus Carpio macrolepi-
dotus» néven irta le.
A csupasp ponly. Minden bizonynyal a tükróstól ered akként,.
hogy vénségére az amúgy is rosszúl legyókerezett pénzek kihullanak s-
a hal egészen meztelenné válik; ez azután a «Cyprinus carpio nudus,.
vel alepidotus Ag. »
Fzek a fajták tavakban keletkeznek és átóróklés útján tovább sza-
porodnak :s.
Keverék ja jo k :
A poniykárasp (Cyprinus acuminatus H e c k e l ) . Tóságainkban,,
külónósen a Balaton, Fertó és Velencze tavában, ritkábban bár, de
megterem az a keverékfaj, mely a tópontytól és a kárásztól ered s-
pontykárász akkor, ha inkább a pontynak jegyeit viseli magán. H e c k e l
új fajnak nézte s le is irta; fójegyei a kôvetkezôk: a test magassága
2 7 , egészen z^^szer fordúl meg a hosszaságban; a fej nyujtottabb,.
hegyesedó, a homlokvonal kissé homorú, a hát a sórényúszóig majdnem
egyenes vonalban vagy igen lapos ívben emelkedik. » Fz a keve-
rékfaj bajúszos s fóképen ezért inkább pontyjellemü.
A káraspponiy (Carpio Kollarii H e c k e l ) épen megfordítva, inkább-
a kárász jegyeit viseh magán ; legelószór a Fertóból került leírásra s.
H e c k e l így jellemezte: «a test lapított, magas; magassága kózel
aV^-szer fordúl meg a hosszúságban ; a hátvonal nagyon domború; a
bajuszok nagyon róvidek. » Fnnél a keverékfajnál a torokfogak is kôzelebb
állanak a kárász torokfogaihoz, s koronájuk nem órló, hanem
kehelyszerü.
A mi halásznépünk ezeket a keverékfajokat már régi idôbôl ismeri,
találóan megnevezi és tudja eredetóket is, t. i. hogy úgy keletkeznek,
a mmt a him ponty a kárász ikráját, vagy megfordítva a him
kárász a ponty ikráját termékenyíti meg.
F kitérés után lássuk a tóponty életmódját. A tóponty a lassú
folyású, egyáltalában csendes, iszapos fenekü vizet kedveli, hol az.
iszapot — tótágasba állva — túrja s kikeresi táplálékát, mely rovarokból,
csigákból, férgekból, de nóvényekból, külónósen azoknak
: ' i- ; , ri
■ 'C-i
lí )
,.i. ri*
.1: 1