fil 1
li
' I
I ■
A HAL ÉS A T U D O M Â N Y .
E kônyv elsô szakasza arról a viszonyrôl szól, a mely az ôskor
homályában az ember és a hal között keletkezett s az idôk során
kifejlôdôtt.
Errôl a korról hallgat a tôrténet, nem szól a hagyomány ; az írót
a dolog természetéból alkotott fôltevés vezeti. E mellett áll a hitrege,
mely inkább csak az együgyûség megnyugtatására szövi a keletkezés
képét s kiszinezi azt a viszonyt is, a melyben az ember az élô természethez
állott.
Âm a hitrege andalító szava, ragyogó szine szàndékos, csak az
érzésen, sejtésen és számításon nyugovó ; így békét szerezhet az egy-
ügyûségnek : visszatarthatja a kezdet és az eredet feszegetésétôl ; .—
tudás helyett hitet, megnyugvàst nyujt. A gondolatnak, a szellemnek
azonban legnemesebb tulajdonsága nem a pihenés, hanem a szünet
nélkül való munka és tôrekvés ; — nem is a költött hitben való meg-
nyugvàs, hanem a valónak, az igaznak keresése. latolàsa és alkal-
mazâsa.
De az a hitrege mégsem merô kôltemény; mert a midôn a hivô
megnyugtatására tôrekszik, számolnia kell a valôval, a mely az egy-
ügyû szemét is érinti s kérdést fakaszt benne. A kérdés feleletet, a
gondolât irányt kóvetel attól, a ki a hivô belsô világán uralkodni akar.
Igy szâmol a valôval M ô z s e s , a Sinai hegy nagy tôrvényszerzôje
is a Genesisben, mely a világ keletkezéséról szól. Ennek a ragyogó
szellemnek az ismeret fejlôdése tekintetéból való méltatása nemcsak
tanulságos, hanem nagy élvezet is.
Tudatosan törekedett ô az ember belsô világa fölött való ural-
kodásra s átható esze fölismerte az utat és a módot, a melyen és a
melylyel czéljàt elérhette.
t» !hî,!
I I
I
fil
!' !
il !
liltl