| î 4 :
lékeket vágjanak, a melyeken a kórülbelül 1-5 □ m.-nyi hálót le
lehet bocsátani. Ezek a léksorok 100— 120 lépésnyire vannak egymástól.
A mikor ez megtortént, az emberek kiszállanak a halászatra; a
halászok fele a leirt vasas szákokkal, a másik fele oly hosszú rudakkal,
a melyeknek vastagabb végére egy láncz van rászógezve,
A szákolók kihagyják az els('5 léksort s a màsodikba bocsátják
ienékig a hálót, mire a keresztôrt a feljáróórnél fogva megfeszitik s a
pedzot vagy a kezôkben tartják meg, vagy a lék szélére a jégbe dugják.
A mire elkészülnek, jelt adnak a zurbokiknak, kik nyomban az
elsô léksorba dugdossâk lánczos rúdjaikat s azokkal a vizet és feneket
doiogetik, — halásznyelven szólva «purbolnak», székelyesen;
«giibülnek ».
Az Igy megriasztott hal eszeveszetten — és természetesen —■ a szàkok
felé iramodik, legtóbbje beleütkózik a kifeszített keresztôrbe, a
mit — ismet termeszetesen — a feljáróór útján a pedzô megérez s
meghajiâssal jelez is. Erre a jelre a halász szaporán és egyenletesen
kiemeli a hálót.
Igy haladnak léksorrôl léksorra; és a mig a szákolók mindi
^ ^ ^ _ X ’ I \ \ r ‘ i « . . .
, . - llllliulg UJ
sorba eresztik hálóikat, a zurbolók a szákolóktól az imént odaha-
gyott lékeken ûzik a zurbolàst.
Egeszen hasonló szerkezetü, de sülyesztó vasak nélkül való a
Nagy-Dobronyban és Miskolczon — Szernye és Sajó — dívó óros-
vagy ori’oslìdló, mely rúdra van erósítve ; télen a lékeken, tavaszkor a
veszekben szolgál, a mint az utóbbit a «kullogó», alatt fól is keres-
hetjuk.* Itt a feljáróór neve vigyápómadpag; ezt a halász balkezének
mutatoLijjara teken, így feszíti a keresztôrt s érzi meg az abba ütkózó
halat; Miskolcz kórül a bodrogközi hajtás is dívik, a hajtórúdnak
neve azonban buíykdpó rúd, a vele való hajtás pedig «bulykdpás.»
Ebbe a sorrendbe tartoznak a Drávafokon — Kopácsi kórül —
dívó hálók is, a melyeket a 2 7 7 - 2 7 8 . ábrán szemlélhetünk.
Az elsó asiillyén, mely szintén léken a jég alá szolgál s ágas rúdon
(A) jar; orpóje (O) egyszerü s a négyszógü hálót az egyik sarkától a
másik felé fogja át; három fófonala egy megfeleló fúrású fácskán (.r)
Lásd «A Kullogói) fejezetet.
S Z I G O N Y N Y A L . H O R O G G A L . 395
fut, melyre a feljáróór [v] van kótve. A 278. ábra a busiyálló, mely
minden kereszt- és feljáróór nélkül való; kótelen ik) jár s minthogy
léken át nagy mélységekbe szolgál, négy ághegye ólomsúlyokkal
[o, o) van terhelve.
A spigonynyal való jeges balds paira csak elvétve akadunk. A székelyek
leginkább malomzúgókban üzik, mikor. a fagy oly erós, hogy
beállanak. Elóbb tisztára sóprik a jeget, hogy minél átlátszóbb legyen,
azután léket vágnak belé. A szigonyos egy rossz czondrára a lék mellé
hasal s készen tartva a szigonyt, zekéjét úgy húzza a fejére, hogy az
oldalt jóvó világosság nem érheti a szemét; így az amúgy is tiszta víz
fenekére láthat. A zúgóba érkezó hal meghókken a szokatlan árnyék-
2 7 7 . ábra. Ö rvö s háló. 278. ábra. B a s ty á lló .
tól, tétovázik — székelyesen szólva «te'rílgel» — s ezt a pillanatot
használja fel a halász arra, hogy a szigonyt a halba üsse. Ez a halászat
Sepsi-Szt.-Gyórgy táján dívik.
Körös-Tarcsa halászsága, a mint már érintve is volt, a folyó
órvényló helyeit lekeli ki s kétágú, hosszúnyelü szigonyával minden-
felé vaktában döföget ; a tapasztaltabb óreghalász sokszor boldogúl
is, mert rendesen a folyó minden pontjáról meglehetós biztossággal
tudja, hol szokott állani a hal.
A horoggal való jegesli aids paira is csak ritkábban akadunk s a mi
kevés dívik, az leginkább a csukára számít. Legeredetibb s a maga
egészében valóban óskori zamatú módja az, a melyet a 279. ábra kiván
ábrázolni, a mely az erdélyrészi Mezóség Hódos vagy Szarvastó
Ii ri ri
4
•|I3
¡líüiri.
£.,TÍ<! ''
'T
IT
' í '
P ri T :
l i l i
ii ii
„„..L'.ií
. f ■
i !
■
ri | ; | ff!»-;
b IT. f ■ i"
I: ,ÁG4-
h A'- hi II
i •: í í .;d‘Le
RII
fili
hiîl
Ei" Tú
TI: