■ ir
I I!.w
iis
fi!
556
Az Lit a tapasztalás útja, a mód a tapasztalàsból levont s tudatosan
alkalmazott rendszer volt.
Kitapasztalta az embert, eszejárása, jó és rossz indulatai szerint,
igy megitélhette az egyest s az egyesekbol alakuló tàrsadalmat is; és
kitapasztalta a természet jelenségeit, kivált azokat, a melyektòl az
ember függ, a melyek legérzòbben hatnak reá. Ezekre alapitotta
rendszerét.
Tapasztalatainak rendezett osszegébol meritette azután tôrvényeit,
a melyekkel uralkodott.
Ké t dolognak keilet útját állania; az elsô eredet feszegetése, a
másik a kétségeskedés. Az elsòt elérte a Mindenható eszméjével,
kivel szemben minden kétséget bù'nnek vallott ; a másikat pedig avval,
hogy a kiismert és csoportositott természeti jelenségeket, a bennök
nyilatkozó valóságot a mindenhatósàg forrásától származtatta, arra
vissza tudta vezetni.
A Mindenható M ózse s szerint megteremti a mennyet és a Fóldet,
a világosságot, a vizeket, a szàrazfóldet, reá a nóvényeket ; fölötte a
Napot, a Holdat és a csillagokat, a vipek úspóállaijait, a levegoég röp-
dösöit; azután a «föld állatjait», legvégül pedig az embert magát. Ez
a sorrend a dolognak rendkívül finom ismerete, nevezetesen pedig
a természet jelenségeinek lángszellemü felfogása; mert mindig elól
jár a fóltétel s csak azután kóvetkezik az, a mi a fóltételhez kótve
van ; vagyis elóbb jón a világosság, azután a fóld, erre a nóvevény és
sorra az állat, fól az emberig.
Sót a MózsES-tól eredó e sorrendben vannak bizonyos elemek, a
melyek a fóldalakúlásnak mai, mélyebben tapasztalati sorrendjével is
bámulatosan egybevágnak. Legfôltünôbb ezek között, hogy M óz se s -
nél az elsó gerinczes állatok a halak. A fóldkéreg alkotásáról szóló mai
tudomány is azokban a régibb rétegekben találja az óshalak maradvá-
nyait, a melyekben más gerinczes állatnak még semmi nyoma; sót
fóltéve, hogy M ózse s a vizekben úszó állatok alatt — a halakon
kívül, vagy azok mellett —■ a kétéletúeket, tehát azokat is értette, a
melyek a vízben és a szárazon egyaránt elélhetnek, mint a békák stb.,
akkor a sorrend még bámulatosabb, mert a mai, nem fóltevéseken,
hanem tapasztaláson nyugovó tudomány is a fejlôdés sorrendjét a
halakon kezdi, a kétéletüekre, csúszómászókra s ezekról a madarakra
viszi át, MózsEs -nél I., i., 20. az illetó szóveg ime ez; «Hozzanak
a vizek úszó éló állatokat; és a madarak repdessenek a fóld felett, az
égnek kiterjesztésének színén».
S a midón végül elgondoljuk, hogy M óz se s a sorrendet a tóké-
letlenebbról a tokéletesebb felé szóvi tovább, s így jut az emberig, a
melylyel a fejlódést betetózi, s hogy a mai tudomány is ugyanezt teszi
s egy azon végsó eredményhez jut; bámulattal kell eltelnünk M ózses
éleselméjüsége iránt.
Am ennek még folytatása is van.
Mielótt M ózse s sorrendjét kifejthette, illetôleg alkalmazhatta
volna, tapasztalati úton meg kelletí szereznie a természet tüneményeinek
bizonyos részleteit is, mert ezeknek ismerete nélkül nem csopor-
tosíthatta volna a rokonnemüeket, nem alapíthatta volna reájok a társadalom
ósszességére kiható tórvényét, melynek alaperóssége csak
az lehetett, hogy rendelkezéseit s még inkább külonbóztetéseit a hivó
szemében ne hazudtolja meg az éló természet.
És valóban, ott, a hol M ó z s e s , példáúl a táplálék dolgában rendelkezik,
élesen különböztet: jól tudja, hogy a hasított csülók nem
jár mindig kéródzéssel s ehhez képest kirekeszti a sertést.
E róvid vázolásnak legfóbb tanúsága reánk nézve az, hogy a természet
tüneményeinek ismeretéhez, az azokból levonható tórvények-
hez csupán a tapasztalati út vezet; a ki pedig ezen az úton elfogulat-
lanúl halad, az a tudás hatalmához jut, forduló pontokon olyanhoz,
hogy hosszú idôkre irányt szabhat a társadalom szellemének is.
M ózse s tórvényét az átlagos szellem számára alkotta; a nép
tómege lebegett elótte, melynek sajátságos lelke s épen tómeges vol-
tában rejló oly hatalma van, mely az egyest korlátozza. Innen van,
hogy az idók során szerzett tóbb és alaposabb tudás szükségképen
hadakozó helyzetbe jut az uralkodó felfogással s csak küzdelem árán
haladhat és terjedhet. Igazat szólva, M ózse s felfogása a tómeg lelkében
még ma sincsen megtórve ; sót mértéket szabott az még a nagy
svéd tudósnak, LiNNÉ-nek is, ki az állatalakok eredetére nézve
M óz se s tanát tórvénynek ismerte el.
Immáron teljesen mindegy, bármely fejlôdési idószakát veszszük
is eló az állatok ismeretének, akár MózsES-t és ARisTOTELES-t, akár
RAYUS-t, akár LiNNÉ-t, CuviER-t, L a m a r c k - o í vagy DARWiN-t, min- '■7 i
■1 fi f i i m
f i f i 7
fil, M