ìiìi'
' ■ ■ I
■ t
■>L
M V F
4 j;.
ii
n
Í i
l*
K
•f
i
âil ■»:
9;
.,4.3 'F"
.r'i. . 37
1 7:,.:iîiTî.!:Si
7 «7 T • I
fr'-riri.:.
îi ■;. - ::.
i'
Ì I'.. '' ',.
.
J jil
I
llil
Ö' J
Sliliïi
M
T
■r».
.44"
r/' , ■ •.
..j :.. î-'i'i" •■
i l 7 7 7 ,
4ri9"4
akkor úgy veti a horgot, hogy elôbb a karót leszúrja, azután a csóni-
kot víznek ereszti s szaporán veteget horgot horog után, bóncsót
bóncsó után a végkóig.
Hogy a horog rendes fágyása meglegyen kónnyítve, akad olyan
231. Ábra. Tiszavidéki fenekes horgok.
csónik is, a melynek pereme táján rendes közökben íejetlen szógek
vannak beverve. Ennek a horognak a felférgelése rendszerint giliszta ;
de a maga idejében kítetú', csimaz — a cserebogár álczája — , kípiócza
és a harcsaféreg is, a melyról majd alább lesz szó.
H O R G A S Z A T . 373
A íenekesek horgai, kivált a Tisza mentén dívók, igen figyelemre
méltók, mert valóban hasonlítanak a bronszkoriakhoz. Legbecseseb-
bek azok, a melyek a kasza fokából készülnek, mivel kaszának csak
kitünó anyagot lehet használni; de becse van az ócska patkóból és
az elnyüvótt kerékabroncsból valónak is, mert ezt a halâszember « kipróbált
vasnak» tekinti; a miben van is valami igazság.
A Tisza derekán, nevezetesen Szegeden, Csongrádon dívó fene-
kes-horgok sorozatát a 25 i.ábra mutatja, a melyek kózül az i., 2. és
3. számú a fenékhorogról, a 4. az álló- vagy csapóhorogról való; az
5., mely csongrádi, kiválóan érdekes.
Ez a horog, mikor kivetésre kész, rendszerint lótetüvel van fel-
férgelve; és, természetes, hogy ekkor a horogból nem látszik semmi,
mert szárának egész hosszát sallangszerüen hasgatott bór takarja, mely
rojtosan fogja kórú'l a szárat.
A mai csongrádi fenekes evvel nem akar férget utánozni s azt
mondja, hogy az a bórsallang arra való, hogy a horgot, a melyet szerinte
a hal ismer, eltakarja; de mindenesetre tóbb is van a dologban,
mert a hal szeret tépegetni, a sallang tehát legalább is ingerii a horoggal
való játékra.
A Kórcís órvényes, igen mély helyeire is beveti a szentes-bókényi
fenekes a horgot s ekkor igen erós, sokszor három rendesból sodrott
inat használ, kóvei pedig két kilót is nyomnak ; nem lyukasztottak,
mint a szegedi rendesek, hanem hosszában árkoltak.
A Komárom és Budapest táján dívó fenékhorgászat az alfólditól
sokban külónbózik, külónósen abban, hogy már bolti horgot használ
s az ín kóvelésére nem külon e czélra készült bcíncsóket, hanem jól
megkopott természetes kavicsot használ ; s ilyen a pallókóvet helyet-
tesító nagy fejkó is. Nem is karózza ki a horgot, hanem jel nélkül
beveti s azután a part szerint igazodva a fenióve! keresi fel.
A horognak a fágyása nem a ladik peremére, illetôleg fenekére,
hanem a horogroshira tórténik.
Ez a horogrosta olyan, a minót a háztartásban szokás használni,
csakhogy mindenképen meg van erósbítve, feneke pedig islégból
való s hálómódra van kótve.
A komáromi fenekes a lekóvelésre használt kavicsot kovécsnek
nevezi s itt is minden tizedik horog-han — így mondják — egy kóvécs
147
t;..;: .,
■f.r
i' :
i r ; 7
• ■ --'I