Ô F J E G E S H A L Á S Z A T .
a tiilsó partoii, jegelni, a hálót szánkón betakarítani, nagy határ haihely
a hol a hal a ,egen rakásra hevert behalászni, kijegeini stb. stb.
A Balaton kerttô legeshalászata, úgy a mint itt ismertetve van, tór-
274- ábra.
A horgas.
zsókósnek vehetó; a Fertón, a Bodrogkózón, a Tisza
menten, Komárom tóságaiban, a Kopácsi tavon, az
erdelyresi Mezóség tavain és más vizeken ú'zótt kerító
legeshalaszatban lényeges eltérések nincsenek s alig pár
szerszám az, a mely másforma.
llyenek a 273. ábrán : i . a fe b á o v , mely Szolnokon
d.vik s cz.bék szolgálatot tesz; 2. a fordítófa, mely a
Latorcza torkolata körül dívik s arra vaíó, hogy a
vezért - itt ñpdnid ~ a saroklékben - ¡tt fordítóvék
~ ^Lajtó — itt kUnqóvék — felé fordítsa ; végre 3. a
bodrogközi spegcsfa, mely egyszerü ágasfa, belül patkó-
szogekkel televerve, hogy a vezért jól megfoghassa.
Ezeken kivul van a Latorczánál lioigas is ; egy eo-y-
szerü fakampó (274. ábra), a melylyel a vezért alul-
rol fogják meg s úgy hajtják vele lékrol lékre, a mint
a 275. abra érthetô módon magyarázza. Az erdélyrészi Mezosé-
tava.n d.vó jegeshalászaton - ha ugyan még él - a rúdhajtás 1
koznep kezén divo kisebb baltákkal tórtént.
A Bodrogkóz mindinkább ki-
veszó tavain, holtágain más tanyavetés
is dívott, mely annyiban
különbözött a balatoni törzsökös-
tôl, hogy a vonó nem hatszögü,
hanem kerek volt ; róvidebb vezérrel
járt s így a fordítás is el-
maradt; a kóíélhúzásnál egy «gemes
» nevü tóbb ágú fa szolgált, a
melybe tóbb halász fogódzhatott.
275. ábra. Hajtás a horgassal.
Ez a magyar kerító jegeshalászatnak képe.
Ay emdó- é . luijtó-¡ege.Uá.éaloi egy fiist alatt lehet leírm, mint,
logy mind a ket módnál ma|dnem egyazon szerszám dívik, mely vidé-
s p lp n t nemtkepen eltér ugyan, de lényeg szerint hasonló szerkezetü
tad kozte olyan is, a mely télen-nyáron egyképen szolgál.
V A S A S S Z A K . 393
Itt ismét a magyar halász értelmességét bámulhatjuk, mely valóban
kifogyhatatlan. Meglepó finomságával lépten-nyomon tanúságot tesz
arról, hogy hosszú idók fejlesztô hatalma kellett hozzá, hogy egy
nemzet kózhalászsága ennyire vigye.
Az emeló és illetôleg hajtó jegeshalászat szerszámai között az elsó
hely tagadhatatlanúl a Bodrogkózón szerte dívó vasas- vagy iélispá-
kot illeti meg.
Ez a szerszám (276. ábra), a szerkezet alapját tekintve, megfelel az
ághegyhálónak. a mennyiben két keresztbekötött félabroncsosnak
négy ágára van kótve a háló ;
de ettól már az is megkülón-
bózteti, hogy nem rúdon, hanem
kótelen jár (A), melynek
elég jellemzô a neve, t. i. ; rúd-
kófél, tehát a rudat pótló kótél.
A, A az ág hegye, Sp mind
a négy ághegy derekán a
körömmel rávert spák vasa,
mely az egészet a víz alá
meriti.
A mi a halász éleselméjüsé-
gére valí, azanégy ághegy kó-
ból kötött, lajtorjaszerü kereszt
(/O látható, az ú. n. kerespfór,
a melynek csomópontjából egy
276. ábra. V a sa s v a g y té li szák.
vékony fonal (F) a fel/áróói
■ered. Ez a fonal hosszú s egy hajlékony fácskára van rácsavarva,
hogy a halász a víz mélységéhez képest a fonalat — a feljáró-órt —
szabályozhassa ; ennek a vesszónek a neve pedpó, tehát talál a kosztoshorog
pedzójével, mely egyfelól a horog járását szabályozza, másfelól
a halat elárúlja.
A Bodrogkózón a téliszákkal való halászatra tóbb halász szóvet-
kezik ; a fele spákoló, a fele piirholó vagy hajtó.
Mindenekelôtt kiszállanak a folyóra, hogy vekeljenek, azaz a folyó
jegén s a folyással keresztbe, de egyenes sorban oly négyszógletes
*-v3r
i U i
E'-
r i
i ÍT'
lí:,'
Gril'
!: