• E'■•rrii'
f.■i• ;i;rcir
188
4
"li
!»
fi
i fi’D
ri n-III
b. ')■'
H
f
ri
ri ■ ■••‘'l
jri
l i
U 4 M A G Y A R H A L Á S Z É L E T .
mikor a bokor kitesz magàért, akkor derék pontyot, a dévérkeszeg
nagyját siiti akként, hogy jó parázs-tiíz mellé, álló nyársra — mely
néha ágas is — hosszában ketté hasítva tüzi a fóldbe s megforgatja.
Es mindig a vendég az. a kinek a legszebbje jut; rendszerint egy
kisebb sülló, külón nyárson; ezt a bokor eleje maga szíjjalta, maga
sütótte meg s azután avval az igaz magyar jóindulattal és szivességgel
nyújtja a vendégnek.
El sem is felejtem teljes világéletemben azt a berettyómenti hal-
ebédet, mikor vezetó, ajánlás nélkül — csakúgy vaktában — neki
mentem a folyómelléknek s messze minden lakott helytól, egy holt
ág mellett rátaláltam két földhöz ragadt szegény halászemberre, kik
ott kínlódtak a vejsze kórül. Kikérdeztem, apróra megnéztem minde-
nüket — ók pedig ott a szüz gyepen megvendégeltek, «mert látjuk,
— úgy mond — hogy az úr megbecsüli a halâszember dolgát. » Igaz,
hogy nem volt annak a lének sava-borsa ; de megszaporította s meg-
füszerezte az a magyaros szívesség. a melyre még ma is oly jól esik
reágondolnom.
XIII. HA LOA L L ITA S .
A hálóállitás a halászélet legfontosabb mozzanatai kózé tartozik.
Es minthogy valóban roppant nagy és terhes munkának a koronája,
van ünnepies színe. legalább is olyan, mint az aratók bevonulásának,
a kukoriczafosztásnak, vagy a befejezó fonókának.
Természetes, hogy ez csak az oreghálóra vonatkozik, mert ezt,
terjedelme miatt másképen, mint munkafelosztással legyózni nem
lehet.
A tihanyiak itt is elól járnak, mert az inak és húzókotelek kivételével
— a melyek rendesen Veszprém kótélveróitól valók —■ az a
hetven ólnyi hálótest, a zsák, vagy helyesebben káta, kilencz dugásá-
val együtt, a tihanyi férfi- és asszonynépség kezemunkája, még pedig
a kender vetésétól a hálóállításig, vagyis az utolsó fonalig mind.
Az asszony veti, nyüvi, áztatja, tilolja, gerebenezi a kendert s a
hosszú téli estéken addig fonogat, míg felgyú'lik az a rengeteg fonal,
a melyet ilyen háló megemészt.
A mint a fonás halad, a bokor tíz embere se rest; megállapít-
ják a szemnagyságot és azt, hogy hány szem legyen a szélesség;
egyformára faragják a bórczót s azután kiki beléfog a maga részébe,
megkóti a hálónak egy tizedét és egy dugást, vagy annak egy részét.
Ezt a munkát kiki a maga házánál végzi el.
A midón a részek elkészültek, kitüzik az állítás napját ; a hely
mindig a bokor elejének a háza.
Erre a napra felkészül a bokor asszonya egy jó halebédre; órül
a gyermekek raja, mert sokat várhat a szemnek,-— de aszájnak valót is.
A mikor a bokor felgyülekezik, már akkoron le van verve az
állítófa, a pálhák — gyékények ■— a kóvekkel együttel vannak rendezve;
az inak azonképen, mint nem kevésbbé az állítótük is — nagy hálókótótük
— jól meghányva fonallal.
íiíriri
■I'
ií|i
fi '4'8'
• ' i ¡’ri lì'
" h fi 'i
:
é I
TÓri'
.'‘'J riìii "84 ■ ; ,
■: ' i'ri i '! ;• ì E '
■ : 'rilJi'ifilriii ' ■
■ 'p! u'j'p
riyìfil
" rirififi
. ■ . , ; .‘ il > :
> ' /■
:i l ' i
1