fi
i r
%
■ i'
-gi
li II ■*ì
to'
I- 4in '
¡fjii hajtásaiból, gyôkérzeteibôl, korhadó részeiból álL Tehre seregbe
veródik, mély víz fenekén gödröket váj és rakásra osszefekszik, mi-
alatt nem táplálkozik; de azért nem fogy meg tetemesen. Ha meleg
tavasz köszönt be, májusban ívásra indúl; felkeresi a rekély vizet,
külônôsen ha novevényes, s erre rakja le százezernyi ikrájat. A toponty
kemény életü hal, mely elevenen nagy távolságra is kônnyen szalht-
ható ; a vízre nem érzékeny s ha a viszonyok kedvezók, bámulatos gyom
sasággal nóvekedik. A hires tenyésztó, D u b i s c h T a m á s , Teschen es
Saybusch kórül az elsó nyáron a pontyivadékot V, fontig növeszti meg;
■de ha egy adott nagyságú tóba hektáronkint 1050 ivadék helyett
csak 3 0 0 - 5 0 0 darabot ereszt be, az ivadék az elsó nyáron egy fel
kilo súlyt érhet el. Szóval a tóponty kinálva kinálkozik tenyesztesre s
áll az hogy bizonyos kôrülmények között tóbbet jovedelmez a fold-
nél. A tópontyot a rómaiak jól ismerték s ók telepítették át Kózép-
ázsia vizeiból déli Európába, mert, mint gyakorlatias észjárású nép,
észrevették jó tulajdonságait.
Magyar földön a tópontyokban való régi gazdagság immar mesebeszédnek
tünik fel; pedig megvolt az addig, a míg a retsegek fen-
állottak s ez a hal jól megívhatott, ivadéka a rétben nekierósodve
térhetett a nagy vizekbe. Ma a régi gazdagság a rétek eltünésével
meg van tórve s a tóponty nagy részben behozatal tárgya. Am Magyarország
éghajlata, fóldalakulatai és vízrajzi viszonyai olyanok —
de a gazdaságiak is! — hogy a pontytenyésztés, már konnyuregenel
fogva is kinálva kinálkozik s ha alkalmatos helyeken a gazdaság szerves
tartozékává avattatnék, a nemzet vagyonosodására erezhetoen
befolyhatna. Azért álljanak itt a pontytenyésztés legfóbb kellekei,
hogy azok, a kik e gazdasági ágazathoz kedvet éreznek, szándékukra
nézve a szükséges elófeltételeket megismerhessék.
1. A tóponty haszonnal ott tenyészthetó, a hol a kelló víz megvan
s kevés munkával tóvá dagasztható, de akként, hogy a viz esese-
nek színvonala, a tó feneke alá esik. Ez azért szükséges, hogy a tó
kónnyen lecsapolható legyen, egészen kiszáradhasson, mert ez a
tenyésztésnek egyik fóltétele.
2. A talajalakulatnak olyannak kell lennie, hogy egy nagy, u. n.
hizlaló tó s azonkívül tóbb kisebb tó és egy teleló haltartó alakítható
legyen.
687
3. A tavak háromfélék, u. m. ívótavak, nóvendéktavak és hizlaló
tavak.
Aq wótó kicsiny lehet, egy tized hektár elégséges ; szélei seké-
lyek és benóttek legyenek, mélységére 60 cm. elégséges. Ebbe a
tóba, melynek télen át szárazon kell állania, hogy mindaz, a mi a
halivadéknak árthatna, kifagyjon, az ívás kózeledtével vizet bocsátunk
s beléeresztünk egy nagy, egészséges anyapontyot és két kisebb
hímet. D u b i s c h szerint egy .négy kilogrammos anyaponty után
100,000, egy hatos után 200,000-nyi ivadék támad, a mi nagy
tógazdaságnak is elégséges.
A novendéktó vagy tavak nagyobbak legyenek — kettótól ót
hektárig; a víz ezekbe is csak tavaszkor bocsáttassék be. Ezekbe a
tavakba tétetnek a kibúvás után ötödnapon finom hálókkal kiszedett
apró pontyok, hogy kelló táplálékhoz jussanak. Itt az Ivadék
kórülbelól 4 hét múlva néhány centiméternyire nóvekszik, tápláléka
fogyni kezd s ezért innét nagyobb tóba tétetik át, hol nyár végéig
tetemesen megnóvekszik. A kóvetkezó nyáron ismét nagyobb tóba
jón úgy, hogy hektáronkint 520 ivadék essék, hol ószig egy vagy
másfél fontig megnó s kihalászva télen át a teleló haltartóba kerül.
A harmadik tavaszszal a pontyivadék a hizlalótóba kerül, mely
valamennyi kózt a legnagyobb s a melybe hektáronkint 200 ponty
bocsáttatik; itt ószig i kilo vagy valamivel tóbb súlyt ér el s kitünó
piaczi hallá lesz, mely kihalászható.
Természetes, hogy ez a beosztás megbírja a módosítást, a mely a
helyi viszonyoktól függ.
A fódolog az, hogy mindazok a tavak, a melyekbe halat bocsátani
akarunk, télen át szárazon maradjanak s ha egyszer már halat nevel-
tek, szántás alá kerüljenek, valamely gazdasági nóvénynyel bevettes-
senek, ez learattassék s ekkor kerüljön a tórész ismét víz, illetóleg
haltenyésztés alá.
Ennek az eljárásnak súlypontja abban van, hogy a kifagyás kióli
a halivadék ellenségeit s megnóveszti táplálékát, azonfelül lehetóvé
teszi a váltógazdaság egy nemét, a mennyiben egyazon helyen felváltva
a ponty és valamely takarmány haszonnal tenyészhetó, mert
egymást elósegíti. Ezek a pontytenyésztés legfóbb vonásai ; a rész-
letezés nem e könyvnek tárgya.
í i'
fi 4