444
’ i
‘A
f [
a kijáró apacs hamar partot érjen, a laptáros és mester között a fél-
kör úgy legyen, hogy a kihúzóhely partrésze képezze a húrját.
A mikor a kijáró apacs a partra ért, a két legény elereszti a kôtelet.
az apacshoz siet s kezdôdik a kihúzás : az egyik legény húzza és
8-ba rakja az ólmos inát, a másik a parás fólét.
Ez alatt a mester elôvette a tanyaszàkot, rátámaszkodott, ballábát
pedig rátette az ólmos ínra, hogy le-leszorítgassa a viz fenekére,
nehogy a hamis dévér vagy a bagolykeszeg kiosonhasson.
A laptáros mind e mû'veletek alatt lassan s mind kôzelebb hozza
a kihúzó felé a háló tartóvégét s mikor ilyeténképen a háló már szûk
patkóalakra van összehozva, a mester a laptárosnak int s azt kiáltja :
riní!)). A laptáros megáll, mint a czovek, kioldja a farhám matakjából
a tartó kótelet s befordítja az apacsot, hogy a háló borítson.
Képünk azt a pillanatot ábrázolja, a mikor a két legény javában
húzza a hálót, a mester — a tanyaszákra támaszkodva — letartogatja
az alinat s kezével intve, azt kiáltja: «hú!» Míveli pedig mindezt oly
méltósággal, mint bármely hajóhadnak a parancsnoka a maga
dolgát.
Leírhatatlan az a serénység, igyekezet, a mely a kihúzáskor uralkodik
: minden ember tudja, hogy a késlekedés annyi, mint a bekerített
hal szókése, vele osztalékjának apadása — hát istenigazában tori
magát.
A mester azalatt szorgosan vizsgálja a mind ósszébb vonuló kör
színét; lesi, nem burványlik-e a háló szélén a víz, ami annak jele, hogy
nagy hal került a hálóba,
Mikor a félkór már alig 3— 4 méter, a halak megérzik a vég-
veszedelmet s a víz mintha forrásnak eredne; egy-egy tapasztalt vén
dévér kibukkan s keszegoldalt átveti magát a háló fólén ~ meg-
menekül; itt egy harcsa vastag'fejével túrja az iszapot — ott keresi
a menedéket s a nagy turkálásban ostorszerííen csapkod a farkával.
mely a vizet meghasítva pörsölo hangot ád ; a tok hol a fejét üti fel.
hol a háta jelenik meg — ez bukkol; a kecsege hegyes orrával
betúrta magát valamely hálószembe s megnyaklott; — végre a víz
elfogy, csak sáros iszaptócsa van még, a melyben rettenetes a pocs-
kolás, túrás, hemzsegés.
Ekkor a mester elóveszi a tanyaszákot, a prédát ebbe töltik s
ismét a mester az, a ki a nyargaló- vagy lovasbárkába viszi, mely a
ladikhoz van kótve.
A legénység neki áll, elóbb a parton rendezi a hálót inszerint
külön-külön ; azután áthúzza a ladik padjára s ekkózben jobbról jobbra
csapkodva mossa róla az iszapot s szedi ki belóle a beléakadt gazakat.
Mire ez megvan, legott elindúlnak a kiszemelt legközelebbi
helyre tanyát vetni.
Alapjában ez a tanyavetés az óreg, a piszkés hálóval, gyalommal,
szóval mindazokkal a hálónemekkel, a melyek apacscsal vannak fölszerelve
s a leírás egy sikerült, rendes tanyavetés képét adja.
De a vén Duna vize szeszélyes ; messze tájakon áthómpólyógve,
változtatja sodrát, sok mindenféle tókét, galyat hozogat ; ezek, meg-
telve vízzel, végre is elsulyednek, félig betemetkeznek az iszapba s
megalkotják a kelevisp-t, azaz, a mi kél és.a mit visz, a halâszember
ellenségét.
A mint a háló ina a víz fenekén tovajár, nem egyszer belé-
akad a keleviszbe s ekkor a hálót partra húzni nem lehet. Ilyenkor
felszedik a laptárost, ósszehozzák a két apacsot a ladikon s ebbe szedik
a hálót.
Természetes, hogy a mint szedik, a ladik elvégre is épen a kele-
visz fólé ér; ekkor függóleges a húzás s néhány szem kiszakadása
árán menekül a háló ; sokszor azonban csak úgy, hogy a keleviszt is
felvontatják : ez a háló lafiolása; s legtóbbszór így kerülnek felszínre
a folyó méhébe temetkezett óslény maradványok is.
Mikor a mester vagy a laptáros érzi, hogy a háló elakadozik,
azt mondja: akadba mén! s azok a tanyák, a melyeken efféle gyakrabban
tórténik, «atkások». Ez nyilván az akadó, akadékos. akad-
kás kopásából eredó mesterszó.
Az egyes halászbokrok között is patriarchális viszony áll fenn s
nincs eset reá, hogy a tanyavetés miatt ósszeveszszenek. Osi szokás
szerint úgy vetik a tanyát, a mily sorrendben megérkeznek s a meg-
elózés joga csak egy esetben áll fenn : ha t. i. egy bokor tanyát vetett,
egy másik pedig oda érkezóben van; ekkor ha a tanyavetó hamarább
fel tudja szedni a hálót, mint a hogyan az érkezó kikót, akkor amaz
ezt új tanyavetéssel megelózheti.
Ezeken a halászokon kívül, kik ma jóformán a halászság elókelót
i i
f
t
r i
1 i
l l L