i 'G
) .
! í :•
jife
i i
-'Á
Ii
I
I
A vizek a tisztaságtól megcsillámlanak ; sietnek, esnek. A hol
sietnek, megcsördülnek a meder kovén — ez a «suga» —■ súg a
patak vize! A hol esnek, ott vájnak —• ez a «göbe» ■— «gübi!» vagy
«göbo», melynek sekélyedô szélén lengô hullámot vetnek a vizek —
ez a víz «lengje».
Itt vág a pisztráng a «harogra«, itt villan a pérhal ezüstös oldala,
nyüzsög az apróka, fürge «cselle», siklik ko alól kó alá a vastagfejü
«botos kölönte», kapkod a légy után a «lógga», kigyódzik az
«ingoia», míg a kevés tavas helyen megél a «kándró», a «géb» s
ismét a patak csóndesebb folyású, iszaposabb helyén a «sármászó
szaka».
Es itt mesterkedik azután a szemes «góbé» az ó «tollas harogjá-
val», a melylyel csúffá teszi az ángolt «mesterséges legyeire» épített
egész tudományával együtt.
Oszi éjszakán fólkeresi a patakot, kezében a szigony, hátán
a «világló», vagy tarisznyájában a «tidó»; meggyujtja az egyiket,
mely vékonyra hasgatott fenyófából, vagy a másikat, mely a nyirfa
zsiros kérgéból való, bevilágít a patakba, hol a pisztráng ívik s biztos
szemmel, biztos kézzel az a szigony épen nyakszirten éri a nemes
halat.
A hol a Kükülló kiszélesedik s lassúbb, mélyebb a vize is, ott
a székely, kivált «csigolyás» és «padmalyos» helyeken, beveti a
«rokolyahálót», mely távol keletnek ósrégi hálószerszáma s alkalmasint
a kónyvek ' kónyvének «amphiblestron»-ja, bizonyos pedig
róla, hogy a Kaszpi tengert halászó persák és tatárok kezén ma is
található.*
A hol a folyás ósszeszorúl, ott leginkább a «bócsóháló» járja.
A «harog» ideje lejár s a szigonyé még nem érkezett meg; ilyenkor
két góbé szóvetségre lép s eljár «gübíílni», azaz: a gübiibol a
gübúló rúddal a halat a «farszákhálóba» — mely itt-ott «ráncziháló»
nevet is visel — kergetni. A hálós elállja a «gübó» vagy «góbe» ki-
folyását, a rudas meghajtja a «góbét» úgy. hogy a «gübúló rúddal» a
kóvek kózé és alá szurkál.
A «súgán» vagy «súgón» végig járatja a tükrós «vezetó» vagy
Lásd a tôrténelmi részt és a «Pöndörös»-t. B e n e c k e leirásából kóvetkeztetve, keleti
és nyugoti Poroszországban is megvan.
A
«marázsahálót» ; a hol pedig az ósszefutót vagy « kétkoz »-t alkalmazza,
«kerítószigonynyal» dolgozik s elóveszi az «órókkel» felszerelt «les-
hálót» is.
E kis, futó leírás mesterszavai talán eléggé bizonyítják, hogy itt
valóban magyar halászattal s ügyes halászó néppel van dolgunk.
De igazság szerint meg kell említeni azt is, hogy a székelység
nemcsak ügyes, hanem irtó halász is. Nem rossz indulatból, nem
.tudatosan, hanem régi, rossz szokás révén — bizony irtó és kegyetlen
ó!
A «czége», a «duga», a «méregfú», az oltatlan mész a hal irtásnak
szokásos s általánosan elterjedett módjai ; irtók és kegyetlenek
azért, mert a hal apraja-nagyja beléjók pusztúl. Alkalmazásuk a maga
helyén pontosan meg van írva.
Most forduljunk képünkhóz, mely a «világló»-val úzótt éjjeli
pisztránghalászatot ábrázolja vadregényes, sziklás fenyves tájon, melyben
Cslk-Gyergyó havasvilága oly igen gazdag.
A világlóval való pisztránghalászatnak egyik fóhelye a Gyergyóban
van; oly vidék ez, mely világrészünk vadregényes tájai között az
igazi «hamupipóke».
Igen, hamupipóke ez a táj ! Rónája — igaz — csak egy kis
medencze, telve falvakkal, városokkal, melyeket a szemnek egy pil-
lantása mine] meglát: de ez a kis medencze úgy fekszik hegyalkotta
kórnyékén, mint a pacsirtamadár meleg fészke a búzakalászok árnyé-
kában. Igaz, hogy hegysége nem nyúlik fel az örök hó színtájáig; de
csúcsainak vonalzata a lágyságot és merészséget párosítja; szakadékai
fóltárják az anyafóld méhét az alsó Júra színéig s a szorosokon át
vágtató, bukó, majd csórgedezó, súgó, majd dübórgó patakba letekint
az Ammón csiga, a Terebratula kagyló: rég letünt korszakok meg-
kóvesedett emlékei — oly régi korszakoké, a melyekre emberi idószámítás
nem is alkalmazható.
Az Ócsémtetó, Tarkó, Egyeskó, Nagy-Hagymás, Gsofronka és
Vóróskó a mészsziklák legszebbjei kózé tartoznak; mintha a hegység
agyarai, órlófogai volnának, csúcsaik, sorozataik úgy emelkednek ki
a fenyves — részben már gyalogfenyó — ove fólé ; e sziklafalazatok pár-
kányain a havasi tájak igazi gyopárja nyitogatja fehér, bolyhos csillag-
virágát, míg fenn a magasban —• sokszor az alantjáró felhó fólé emel-
: '