w. . . if-}ç Ii. ., «il i l I f‘ -f- ■
'H
!
, li. H u ü r 'I ■»
‘ -,
ir'i
;l l
ÄI
438 MA G Y A R H A L A S Z E L E T .
Ritkán tôrténik ; de megtorténik.
Egy-egy sikerült fogás 150 — 200 tarisznyát is hoz, tehát száz
mázsa halat is vet ki a szárazra.
Természetes, hogy a hegyenjárót a helység született és fáradhatatlan
órszeme: a gyereksereg is észreveszi s szemmel tartja; s még
természetesebb, hogy a mint a hegyenjáró subáját lekapja s botra
tüzi. a látott hal hire a szó azon értelmében szétfut Tihany utczáin s
be a házakba. Ilyenkor csak a lábán')! leesett beteg, agg vagy nyo-
morék marad veszteg, a tóbbi népség minden kigondolható edényt
fólkapva, ieszalad a partra, mert az ósi szokás úgy tartja, hogy a hal-
helyen még a vizen ósszeakadt komák is megbéküinek s az egész halászság
igaz magyar bókezüséget gyakorol a «jut is, marad is» elve szerint.
Megtóltik a gazda tarisznyáját, a gazdasszony kótényét, kócsógét ;
minden gyerek ihanyra fúzhet egy pár gardât; jut a Szántódra átkeló
Litasnak, a cserkészó czigánynak s ha valami kuvasz tévedt oda, vetnek
még annak is s csak ekkor osztozkodik a szerencsés bokor, természetesen
ós Tihany régi mértéke szerint. mely nem font, se kilo,
se mázsa, hanem az egy róf vászonból készült halász tarisznya, mely
arról is nevezetes, a mmt már említve volt, hogy a gazdasszony azt a
rófót nem is rófón. hanem a karján és a mellén méri ki.
A midón a garda így beütótt, az egész kórnyék vele él s a hal,
noha szálkás, balatoni módon elkészítve, kitünó, jóízú eledel. A készí-
•tése módja a kóvetkezó : Letisztítják a hal héjját, a halat megforgatják
lisztben, kevés zsírra vetik és jó ropogósra, majdnem szárazra, kiránt-
ják. igy elkészítve, az ember ujjaival foghatja a halat, kényelmesen
kiszedheti a nagyobb szálkáit s bátran kóltheti el, a tórékenynyé vált
apróbb szálkával együtt.
A látott hal bekerítése azonban nem épen gyakori. A Balaton
háborgása, makacs ködök elíedik a nyüzsgó tómegeket s ilyenkor a
hegyenjáró reászorúl egész testi-lelki edzettségére. A tihanyi fok vul-
kanikus, hegyes csúcsain erósen vág a szél, a dara; de a magyar
halász hosszan turó, vastestíi ember, a ki «virtust» csinál abból a
daczból, a melylyel az idó viszontagságaival szembeszáll ; — erre a
daczra rátartós.
Ha valami, úgy a «látott halra» való halászat avatja a Balatont
«magyar tengerré», mert. a halászat e módja szakasztott mása az észak
tengerein folyó heringhalászatnak, avval az egy külónbséggel, hogy
a mig a heringhalász csülkökön magasra hágva lesi a halak seregeit,
a tihanyi hegyenjáró órhelyét a fold izzó keblének lehellete hányta
fól kelló magasságra ; hegyet készített a lába alá.
A hagyomány azonban e halászatnak egy régibb módját is òrzi.
Hajdanában, mikor Tihany félszigetét még erdó borította s a nép
téli munkáját az erdó szolgáltatta, a halászbokrok nem tanyázhattak
naphosszat a parton s a hegyenjárás is inkább ónkénytes volt.
Akkoron a hegyenjáró kiállott a csúcsra s a felutól a hegyenjáróig,
kelló távolságban gyerkóczók állíttattak fól.
Mihelyt a hegyenjáró észrevette a «látott halat», oda kiáltott a
legkózelebb álló gyereknek :
« Gaardaa ! »
Szájról-szájra rópült a hir a helységbe s az az ember, asszony, a ki
a templom táján ballotta a jó hirt, fólszaladt a toronyba s félre verte
a harangot, minek hallatára a halâszember ott hagyta munkáját s ki-
rohant a partra.
Annyi bizonyos, hogy a «látott hal» a magyar halászatnak legvon-
zóbb képei kózé tartozik.
ti
Ti
lili
..A