3 6 0 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
maga is csak kérdòjelekkel haladott korszakról korszakra, hogy a
csodálatos gôtehalak eredetét inkább kieszelje, mint kimutassa — úgy
sejtjük, hogy a gôtehalak valamikor a szilúr-korszakban a vértes
halaktól ágazódtak el, hogy ama csodás alakú «tengeri sárkányokon»
a halisauriákon át, a melyek a kréta korszakában már kivesztek,
osszekossék a halakat a kétéletü állatokkal, tehát igazi gotékkel,
továbbá a gyíkokkal, kígyókkal stb.
Ezeknél a gotehalaknál már tüdóvel való lélekzés is jelentkezik, az
úszószárnyak láthatólag lábszerú' végtagokká fejlódnek, a szájban csúcs-
soros foglemezek vagy lemezfogak foglalnak helyet. A legnevezetesebb
ezek között az 1870-ben Ausztráliában fölfedezett, F o r s t e r
nevére keresztelt, 2 méterig nóvekedó Ceratodus Forsten, Krefft., az
ausztráliaik « baramundá»-ja, magyarúl kifejezve pedig a FoRSTER-féle
szarufogú gótehal, mely egészen héjas, felül-alúl úszó sórénybe átmenó,
285. ábra. A gôtehal.
tehát sórényszárnyú kormányúszóval, kolonczszerú', héjjas úszószárnyakkal,
vagy már inkább csókós lábakkal (283. ábra).
Ez az alak kiválóan reámutat a triasz és jura-korszakra, a melyból
számos oly lemezfog ismeretes, mely a baramundáénak megfelel.
Ezen a réven került erre az éló alakra az AoASSiz-féle kihalt Cerato-
dusok neve is.
Vannak futó vázolások, melyek nem birnak tóbb értékkel, mint
egy fóldabrosz, a melyen, a négy világtájat szem elótt tartva, valamely
pont iránt tájékozódhatunk ; az az ezernyi ezer tárgy és változat,
a mely az illetó fólddarabon a természetben megvan, azon az abro-
szon nem látható; de ez jobb is így, mert szemünket nem vonja el,
nem zavarja meg a részlet, reávethetjük egész figyelmünket a fódo-
logra, a tájékozásra.
Ilyen ez a vázlat is. Meghatározhatjuk a halak helyét a gerinczes
állatok rendszerében, még pedig a fejlôdés alapján s megtudhatjuk
alább azt is, hogy a magyar vizekben éló, eddig felkutatott halak
szervezeti tulajdonságaik szerint melyik csoportba tartoznak.
Az igaz, hogy a fejlôdés családfájának nem egy ága még ma is
vitás; de az nem zavarhat meg, ha elgondoljuk, hogy a valódi, rendszeres
kutatás még alig száz éves, hogy sikere sok mindentól függó,
hogy nem is tôrekszik az utolsó szó kimondására, hanem csak a tóbb
és tóbb tudásra, tóbb világosságra. És elvégre bármily ingatag legyen
is az az alap, a melyet a fóld rétegzetei eddig nyújtottak, a halak
tekintetében a fejlôdés sorozatát a mal élet maga is nyujtja felénk.
Mert hiszen ma is ott eviczkél a tengerpart fóvenyében P a l la s kezdetleges
kopjahala, havasaink csevegó patakjában az ingoia ; a czápák
és ráják ma is hasítják a tenger vizét, míg a tokhalak seregei tengerbôl
folyóba vándorolva, megszántják kacsaorrukkal szóke Duna,
szóke Tisza árját. Ez, a szervezet álláspontjáról tekintve, valóságos
fejlôdési sorozat a tókéletlenból a tókéletesebb felé, mely utóbbit
a csontoshalak változatos alaksoraiban szemlélhetjük. Végül pedig
Ausztrália, az Amazon és a Senegal sokban ma is titokzatos tájain
még most is túrja az iszapot a gôtehalak csodás családja, mely úgy
jelenik meg a búvárkodó ember szeme elótt, mintha a természet ama
hatalma, mely réteget rétegre halmozva, egész életsorozatokat temetett
az anyafóld méhébe, ezeket jókedvében kifelejtette volna az
enyészetból.
Vonjuk ki tehát a magyar édes vizekben éló halakra tartozó tanul-
ságot, mely a kóvetkezó; Vannak
3. Csontos halaink — Teleostei.
4. Vértes halaink — Ganoidei.
2. Szájtátó vagy kórszájú halaink — Cyclostomi.
Nincsenek ;
1. Csószívü halaink — Leptocardii.
3. Öshalaink — Selachii.
6. Gótehalaink —■ Dipnoi.
A sorszámok szerint s akként állítva ossze e sorozatot, hogy a leg-
tókéletlenebb alak legalúlra jóve a legkisebb számot kapja s így
i-tól 6-ig építve, kikapjuk a fejlôdés haladását, mely a csószívüektól
indúlva, a gótehalaknál végzódik.