574 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
Vajjon ki merné itt a bonczolót tudósnak fólmagasztalni, azt pedig,
a ki az ember cselekvo részével, annak hatásával foglalkozik,
« napszámosnak » ■ lenézni
Vajjon tekintheti-e a tudomány. kizárólagos és egyszersmind kimerító
feladatának azt, hogy akár az embert, akár a szervezetileg alsóbbrendú'
állatot csak bonczolja, részeire szétszedje, a részek részeit vizsgálja,
hogy végre megállapítsa azt, a mi a piispia éleihep okvetetlenül
szükséges." Kirekesztheti-e az élet nyilvánulásait, kihatásait az egyes-
nél, az egyesekból - alakuló életkóróknél ; vagy e kihatások viszonyát
akár a társadalom, akár a természet ósszességéhez
B rehm - nagy igazságot mondott, a midón állítja, hogy az állat a
bonczoló elótt csak tárgy; az életet kutató elótt ellenben a tárgyon
kívül még cselekvó része is az éló természetnek, mely érez és mozog.
A teljes való pedig az, hogy a két szak kiegészíti egymást s csak
mind a kettónek szóvetségéból kelhet ki a teljes kép, tehát a valóságos
tudományos eredmény. A két szak nem állhat s nem is áll a fel-
sóbbség és alárendeltség viszonyában ; az igazi viszony a munka fel-
osztása. Az ismeretkörök között más viszonyt nem is fogad be a
tudomány kóztársasága. A tudomány, mint az ismeret egyeteme, nem
ismerhet rangot, mert csak szakokat ismer, a melyeket a munkafelosztás
szüksége teremt meg. Elismeréssel adózik az áthatóbb szellemnek,
mely nagyobb eredményt nyújt; de a parányi szellem szerény
eredménye is a nagyét óregbíti, tehát csak a mennyiség tekintetében
van külónbség. Felmagasztalja az egyest, a ki tehetségével korszakot
alkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, ki a megnyitott korszak
gyümólcsét szaporítja és érleli.
A kónyv e szakaszának bevezetéseúl, de tudományos viszonyainkra
való tekintetbôl Is elóre kellett ezeket bocsátanom.
A természetnek egy szellemes vizsgálója az állatoknak egymás
közötti viszonyát a kóvetkezó képben mutatta meg: egy barázdában
egy ‘ futóbogár reáakadt a prédájára, egy féregre s marczangolni
kezdi; viaskodását látja a fa csúcsán leskelódó órgébics madár s
nyomban leszáll, hogy a futóbogarat elfogja és megegye ; el Is fogja ;
de az órgébics leszállását meglátta a magasban keringó sólyom.
A H A L A T E R M E S Z E T H A Z T A R T A S A B A N . 575
nyomban, mint a kelevész, lecsapott az órgébicsre, elfogta; de a
mint prédájával emelkednék, meglátja a fa alatt lesben álló ember s
lelóvi a sólymot. — Eddig a sor, mely megtoldható avval, hogy
azalatt felgyült egy sótét felhó, villáma agyonsújtotta az embert,
a fóld felfogta a villámot s elenyésztette romboló erejét, a felhó-
ból szakadó esó pedig elmosta a dulakodás, vergódés nyomait; a
midón pedig a felhó megszakadt s a nap újra reávetette arra a
pontra sugarát; a természet mosolygott, élete nyugodtan tovább
folyt.
Ez a kép nem a puszta képzelódés szüleménye, mert minden ízé-
ben a természet életéból került ki s ezernyi ezer változatban újra és
újból ismétlódik.
Az állatélet jelenségelvel foglalkozó tudománynak, mai uralkodó
folfogása szerint az a sorozat a már-már kózhelylyé vált «létért való
küzdelemnek» a képe. melynek —■ a kózfelfogás szerint — irányzata
az életszükség kényszeréból foly. Kényszeruségból és nem ellenséges
indulatból ; — hiszen a gondolkozó ember magáról tudja, hogy nem
az ellenséges indulat uralkodik rajta, a midón saját életszükségét más
szervezetek életének rovására elégíti ki : nem haragszik az almára, a
melyet leszakaszt, az állatra, a melyet leól, hogy maga megélhessen.
Ha a gondolai egész erejével iparkodunk átólelni a természet
életének jelenségeit, csak rendes, szabályos körös folyamathoz jutunk;
a keletkezó, lefolyó, végzódó élethez, mely új életet fakaszt — ez
ismét lefoly, végzódik; de csak végzódik, annélkül, hogy nyomía-
lanúl elenyésznék.
Erre emberi tudásunk minden rendu ágazatát alkalmazhatjuk ; sokat
tudunk meg tulajdonságairól, a múkódés és lefolyás mozzanatai-
ról — semmit a végsó indító okról.
Szemünk elótt foly le a keletkezés, a mint azt a hal ikráján tapasztalhatjuk
; megtudhatjuk az anyag chemiai alkotó részeit, az alkotórészek
arányát; megfigyelhetjük s kifejezhetjük a hómérséklet befolyását,
latolhatjuk a szervezet mükódését természettani alapon, mozzanatait
számok képébe foglalhatjuk ; kivehetjük, a mi rendellenes, kifejezhetjük
a rendes fóltételt; számos elózménynek elóre megmond-
hatjuk a kóvetkezményét ; de az élet végsó indító okát nem mondhatjuk
meg. Sót még azt sem mondhatjuk meg; miért éli le magát a