3 24 H ÍG V I Z EN VALÓ H A L Á S Z A T .
1i
I m
<11 ijI
¡on, mert a Balaton is csak olyan, mint a kaczér asszony, azaz változik
a kedve.
Ma sima tükör, mely a fólótte lebegó küszvágó madárnak minden
tollacskáját visszatükrözteti ; holnap haragvó hullámtenger, mely
elnyelné a világot. S a mikor ilyen, hát letépi az ereszto háló óreit,,
s ha partra nem sodorja, hát szilánkokra szedi széjjel.
A mikor azután a víz lecsendesedett, az eresztós kiszáll a vízre;
hosszú kótéire kóti azt a furcsa, körmös vasszerszámot, melynek neve
keresó, képe pedig a 210. rajz ; a part szerint valahogyan tájékozódik
a hely iránt, a hol eresztóhákíi ki voltak vetve, meg avval is számot vet,
hogy merról járt a szél, merre vihette hálóit; azután kiveti a keresót
s addig-addig szántja vele a vizek mélységét, míg végre is hálóra
akad.
De a mikor hálóra akadt, még mindig az a kérdés, vajjon az
óvé-é.í Mert mikor a Balaton rossz kedvében van, óssze-vissza ka-
vargat az mindent, úgy, hogy a füredi ember Fokon, a foki Füreden
akad a magáéra. Hogy tehát minden eresztós felismerhesse a szerszámát,
még akkor is, ha a szél letépte, a víz elvitte a háló órét,
arra való a «jeles-póia».
A jeles-póta mindenik végnek a legszélsóbb pótája, a melyet mindenik
halász más-más formában szokott kótni s a melynél fogva szerszámját
biztosan felismeri.
Hogy milyenek ezek a kótések, a 21 1. rajz tôrekszik magyarázni.
V I . K E R E S O H A L Á S Z A T .
A keresóhaláspatot az jellemzi, hogy a halász folytonosan mozogva
iparkodik prédáját megejteni.
A rekesztóhalászat szerszámja várja a prédát, a kerítóhalászat
bizonyos pontra veti magát, az emeló és állító azonképen, a keresó-
halászat pedig bejárja a vízterületet s az útjába kerüló halat fogja el.
A keresóhalászat jobbadán ladikkal jár; de van egy szerszáma, a
melylyel a halász begázol a vízbe, s van egy szerszáma, a melylyel a
partról dolgozik.
A keresóhalászatnak legrangosabb része a kecpépés — Komáromban
kocpápás — , melyet kétféle szerszámmal ú'znek.
fel
'¡■u- ■' •
K E R E S O H A L A S Z A T . 32!
Az egyik szerszám a kuspakecpe, a másik a hosspúkecpe.
A kuszakeczéról, mint a mely bizonyos ôsrégészeti jelentôséggel
is bir, már a magyar népies halászat ósi elemeiról irott szakaszban
volt szó, s onnan tudjuk, hogy hákírésze háromsoros, t. i. két óregszemú
tükórháló kózé egy finom háló van foglalva. Igy tehát a hal
ebben is úgy akad meg, mint a hogyan ezt a kecsegehálóról szóló
két rajz, kivált pedig a 1 67. ábra világosan magyarázza.
Tudjuk azt is, hogy a kuszakecze ina hosszú, a bónéjáróí félkor-
ben lecsüngó, súlyozása pedig 7 vagy 9 lószárcsont, felváltva ólom-
karikával.
V
2 1 2 . ábra. Hosszúkecze.
Az ín lazaságának, úgy a sajátságos súlyozásának is nevezetes jelen-
tósége van. A kuszakecze ugyanis fc/ie'keii láró sperspám, a víz feneke
pedig sokféleképen gódrós lévén, természetes, hogy a lószárcsontos,
hosszú ín igen jól alkalmazkodik a fenékhez, gódreihez, s igy az utób-
biakból a halat klzavarja s a keczének szííkteti, a hol azután rajtaveszt.
A kuszakecze kivált Csongrád, Szeged és Szentes kórül dívik, a
hol sok olyan halász akad, a kinek eza fószerszáma; de általában is el
van terjedve ott, a hol törzsökös magyarság halászsza a folyókat.
Legközelebbi rokona a /cWÁ'qíí/ecqc (212. ábra), mely Csongrád
kórül a kuszakeczével együtt fordul eló, de már Kórcís-Tarcsán,
továbbá a Krasznán csak egyedül dívik.
li.liih
í . y
Î. f íi
, ' ’ ' I ,
G i } 4í!!:
■'T;l
•i Î • I : 7