! Di '•
MH
uh :
iiiife
t
J
—
<'|ll
;li ir
300 HIGV I Z EN’ V A LO H A L A S Z A T .
alakulataihoz képest sokszorosan módosúl. Hol egy, hol két szál
kótéire vetik ki a hálót ; sokszor úgy is, hogy egy embert kitesznek
a partra, ki ekkor az (iregháló laptárosának dolgát végzi ; sokszorosan
a macskát kivetve, a viz színén is húznak tanyát ide nem értve
a «látott halat», a mely egészen külónálló.*
A kerítóhalászatnak vége felé sietünk, a midón még néhány szer-
számról megemlékezünk, a mely a gyalom kórül használatos, bizonyos
vizeken dívik s ott a hal természetével meg van okolva.
A hol t. i. a kerítóhalászat sok turkáló halra, mint kárászra, czom-
póra, keszegekre számít, ott igen lényeges dolog, hogy a háló ina
minél tovább járjon a víz fenekén, nehogy a halak alatta átbújhas-
sanak. Hogy ez lehetóvé váljék, a magyar halász furfangos esze kétféle
szerszámot talált ki: Az egyik a Latorcza menti villa J a (187.
ábra A ), a másik a Fertó és velenczei tó kórül dívó esiga ( 187. ábra B).
A Latorcza menti villafa mindenesetre az eredetibb : egyszerü-
ségénél fogva, mely azonban czélszerüséggel is jár, mondhatjuk, hogy
ósi jellemü. Mindóssze egy fiatai tólgyfácska, mely villásan fejlódótt,
melynek tórzse a nyelet \Ni, ágasa a hajiováiirt (H) adja ki. Az ágas
tóve az, mely a gyalom húzókóteleit megfogja (T), együtt tartja és a
víz feneke felé le is szorítja, természetesen a hálóval, melynek ina
(7) ennek folytán a víz fenekén halad.
Ez az érdekes szerszám a Latorcza torkolata táján dívó kisebb
gyalmoknál ¡gen jó szolgálatot tesz; teljesen elégséges.
Más a Magyar-Velenczén és a Fertón dívó ínnromó szerszám,
melynek mind a két helyen «esiga» a neve s a melyek kózül a 187.
ábrán B a Fertónél dívót mutatja.
Itt Û a derékfa, egy erós karó, mely a víz mélységéhez képest
3—4 m. hosszú, Magyar-Velenczén épen fenyógerenda, felsó végén
egy keresztlyukkal, a melybe a csiganyomó ¡ár, egy husáng, a melyet
a halász megfog, hogy a szerszámot a víz fenekére lenyomhassa;
C, C a kettós, vastengelyen forgó esiga, melynek árkában [a) a húzó-
kótél fut ; m, m két süvegformára keresztezódó vashajtovány, az ú. n.
luenfó, mely arra való, hogy a hálót távol tartsa a kiálló, keresztpecz-
kes tengelytól [I, f], nehogy a háló a csigára tekeródjcín, ú. n. réiessé
csavarodjon.
* Lásd : «A látott hal» alatt.
K E R I T O H A L A S Z A T . G Y A LOM . ÎOI
A magyar-velenczei esiga ettól abban külónbózik, hogy forgó-
csigái olyan szerkezetüek, mint a malomkó orsókereke, t. i. fogasok ;
az egyes fognak neve; «száp» s nyilván a német «Zapfen» meg-
magyarosodott ivadéka.
■ y
':U\
18 7 . ábra. A . V illa fa . B . Csiga.
A kerítóhalászok között csupán a Fertó magyar halászságajaz,
a mely ovet használ, mely azonban — úgy látszik — német soron
került a derekára; mindamellett el kell ismerni, hogy részeinek magyar
a nevók.
M ' H i ' :
\ ■ ■ -í ;
- ’t : '• híi i ,