rr lii
gés van, elmentem Berlinbe, hogy a «Märkisches Provinzial-Museum
der Stadtgemeinde Berlin» idevágó gyüjteményét megszemléljem,
annyival is inkább, mert a Dunántúli részben vannak s voltak wend
elemeink. Utam deczember elsô napjaira esett ; de még nem volt az
utolsó, mert hátra volt még a Fertón kívül egy elhagyatott pont,
mely sok ôsi elemet igért; Nagy-Dobrony, mely a Szernye mocsár
világához tartozik s legjobban «jéghátán» kutatható ; csikorgó hideg-
ben végeztem el ezt a keleti részt, honnan nyomban' a nyugotira, a
Fertóre vetettem magamat.
A i886-dik év elsô havának hatodikán a Fertónél, Hegykó magyar
kózségben zártam be véglegesen utinaplóm írását.
Naplóim tanusága szerint a halászatra vonatkozó adatgyüjtéshez
hozzáfogtam az 1883-dik évi julius hó 28-kán Magyar-Velenczén, a
mint már említettem is.
A gyujtésre csak az országgyulési szûnidôket használtam íól; eze-
ket is csak részben, mert az anyag elsô rendezését és fóldolgozását is
ekkor kellett végeznem s így a tulajdonképeni kutatási idô csak mint-
egy hét hónapot teszen.
Saját kutatásaim mellett éltem az ország számos pontján lakó
barátaim szívességével is, kik kérdópontjaim alapján gyüjtógettek s
ezzel örök hálára köteleztek.
A kutatásban a dolog természetéhez alkalmazott saját módszerem
szerint jártam el : keveset támaszkodtam ajánlásra és vezetésre ; inkább
halâszati, külônôsen horgászati ügyességembe bízva, egyedül iparkod-
tam halászok kôzé keveredni, hogy fogásaikat meglessem, a szerszám-
járást kitanúljam ; s csak ott, a hol tisztán szógyú'jtés járta, használtam
rosz fülem helyett megbizható emberét ; de a kérdéseket mindig
magam intéztem.
Az anyagot a helyszinén ónnal jegyeztem és vázoltam le ; a tanyán,
vagy a hol megszállottam, legott letisztáztam ; a rajzokat friss, emléke-
zetból szabatosan kikészítettem, s a kirándulásról hazatérve nyomban
feldolgoztam.
E mellett az eljárás mellett minden szóval háromszor, minden szer-
számmal legalább kétszer foglalkoztam külön-külön ; tettem pedig ezt
tudatosan, mert töretlen üton járva, csak így kózelíthettem meg a
dolog lényegét.
A mint már említettem, mindenképen azon voltam, hogy csak
tisztán a magyar halászatot, még pedig leginkább annak tisztán népies
módját ismerjem meg, mert így remélhettem leginkább a sajátságok
fólismerését.
Már eleve is két fócsoportra figyeltem, t. i. a pisztrángos vizekre
és azokra, a melyekben ez a nemes hai nem él.
Magyar fôldôn, azaz a Királyhágón innen, csupán a Szádelló
vólgyben halászsza tiszta magyarság a nemes halat ; de halászsza az
egész Székelység, tehát itt kerestem az idevágó mesternyelvet ; a nem
pisztrángos vizek — folyók, tóságok, mocsarak és lápok kôzôtt
azokat választottam, a melyeken a tôrzsôkôs magyarság halászik.
Ekképen mindaz, a mi a halászatra, t. i. annak módjaira, szer-
számjaira, fogásaira, szokásaira és mesternyelvére vonatkozik, s a mi a
szótárakkal és a tôrténelmi anyaggal való egybevetésból származik,
teljesen ónálló, eredeti kutatás eredménye ; és mindaz, a mi P e t é n y i
kutatásainak eredménye, t. i. a halfajok elterjedése s azoknak némely
népies elnevezése, pontosan ki van tüntetve.
A halászattal, szerszámaival és meste rnyelvével , továbbá a halászat
tórténetével P e t é n y i nem foglalkozott .
Az egyenes kutatások arról gyóztek meg, hogy a magyar halászat
mesterszavait egyes ember még egy évtized munkája árán sem merít-
heti ki — nemhogy én, egy arasznyi idô alatt. A magyar folyok men-
tén, tóságok partján még a tószomszédos helységek is a legmesszebbre
vágó eltéréseket tüntetnek fól, úgy, hogy a kutatásnak helységról-
helységre — sôt halászbokorról halászbokorra kellene tórténnie.
Noha ezt tudom és érzem, nem rettenek vissza a kônyv megirá-
sától, mert a gyûjtôtt anyag alapnak elégséges.
Meggyóztek e kutatások arról, hogy a rétségek eltúnésével s az
ott ûzôtt ôshalâszat kiveszésével már egész nyelvkincs enyészett el.
Meggyôzôdtem arról is, hogy — mint mondani szoktuk a tizen-
kettedik órában fogtam a munkához, mert a halászat általában, òsi
része pedig külônôsen, hanyatló, illetôleg enyészô félben van s e
hanyatlás, illetôleg enyészet, a nemzet legszentebb kincsét, nyelvét
éri a legérzékenyebben.
Kôzvetetlen kutatâsaimmal pàros vonalban haladtak a tôrténelmi
kutatások is, még pedig nemcsak a dívó irányban, mely a halászatot