¡Ili
:
' : Eri
’ i:
■ "f
■ j 3: fi
;’U
f
! I r !
f!
: 7,4
4,8
'4
Jàrómuvòn a tanyavetésre, annak azt mondják, hogy az semmi :
«jöjjön az tir, mikor a jég alatt halàszunk, az osztàn a halâszat!»
Mikor a Balaton halásza ezt mondja, akkor csakúgy lángol a
szeme.
Már jóval a tél bekoszónése elótt rendbeszedi a Balaton halászsága
«¡egre vaiò sperspá/njáí», a melylyel majd megismerkedünk;
a mikor pedig az elsó fagy beköszöntött, az ósszeállt bokor szorgal-
masan kijár a partra, a csizma patkós sarkával próbálgatja a jeget,
mert csupa nyugtalansàg. Minden ember a száz éves kalendàriom
jóslataival, csillagok pislogásával s a jó ég tudja mivel nem bajlódik,
hogy a fagy erósodését elóre kilesse, kijósolja.
A Balaton halászbokra ekkoron tizenkettes, u. m. ;
2 vepercs, másutt nldhajló, rohonyos ;
H haìdsp és
2 jeg'eììd, másutt lekeló.
A jég még ropog az ember terhe alatt; de ók azért mégis elindúlnak
, mert hát azt tartják, hogy, ha a sors konyvében úgy van meg-
irva, hogy az ember a jegen pusztúl el, hát mindegy: akár a vékony
jegen szakad be, akár pedig elnyeli a «ria/ids».
Tiszta fatalizmus, mely úgy látszik épen oly ósi, mint a jegeshalászat
nemes mestersége maga!
Mikor a jég annyira erósódótt, hogy három-négy embert meg-
bir, ehndúl a két veperes a két jegellóvel,. hogy a csapdsokat vagy
vonyókai kijelelje vagy kuspegeljc, a mi nem kis mesterség, mert a
kispegeles helyességétól függ a hálójárás helyessége, ettól pedig a
halfogás. De azért mérószerszá-
mot nem visznek, mert arra való
annak az éles halászszemnek a
mértéke ; no meg a lépés, hozzá
még az is, hogy a vezeres mindig
régi, sokat tapasztalt halász-
ember.
260. ábra. B ala toni
jégpatkó.
2 6 1. áb ra . Drávafoki
jégpatkó.
A partra érve, mindenekelôtt elóveszlk a iégpatkói (260, 2 6 1 . ábra).
A balatoni csizmára, a drávafoki bocskorra való. A jégpatkót felkótik,
bM>qy a jegen bátran járhassanak-kelhessenek. A balatoni halász csiz-
más s a sarok elé kóti kengyelszerü jégpatkóját; a drávafoki halász —
Kopácsi körül — bocskort használ s hogy a jégpatkó ne viselje meg
a lábát, ez a nagyobb felület kedvéért tiyebes (261. ábra ny.)
A vezeresek rendszerint csak kózonséges favágó fejszét visznek, a
jegellók ellenben a jégspakócpdval — róviden spakócpa — járnak,
mely igen hosszúnyakú, vésószerú'en formált fejsze (262. ábra) ; kó-
zónséges nyélre van ráverve s azért ilyen alkotású, hogy a legvas-
tagabb jeget is átlckelhesse. így ballagnak ók azután a sík jegen liba-
sorban, jó távolságra egymástól ; külónósen akkor, a mikor a jég
még nem egészen biztos. Ilyenkor mindenki feszülten figyel a helyre,
a hova lép s minden legkisebb recsegésre is. A tapasztaltabb vezeres
néha-néha hátra tekint, hogy a part szerint meghatározhassa az irányt,
a melyben haladnia kell s megbecsülhesse a távolságot is.
262. ábra. Jé g sz ak óc z a .
A mikor arra a pontra érnek, a melyen az elsó vonyó kijelelhetó,
megállapodnak s leteszik a czókmókot. Erre a két vezeres megálla-
pítja a hedónfó vagy erespiólék helyét s ott kónnyed vágásokkal kijeleli
határvonalait.
Kössük immár a magyarázatot a vonyó alaprajzához. A Balaton
jegesvonyója hosszú hatszögöt alkot; hosszú tengelyébe esik a
bcdonló (263. ábra ß), evvel szemben az ajtó (A); négy sarkán van
egy egy nagyobb spegietíik, speglik vagy saroklik [Sp, Sp és S, S) ; ezt
a hat ponto! pedig összekötik a soroslekek vagy hajtólekek (b, b,
és -V;, 5).
Az ajtóval szemben áll a biijonó-, bukló- vagy buffoglafólék [x).
A bedóntó (ß) másfél méter hosszú és egy erós méter széles,
négyszógü ; néha íves is. Az ajtó két méter hosszú, és félméter széles.
Az a háromszóg, a melyet a bedóntó s a vele szomszédos
saroklék alkot [Sp, B, Sp), a bedónlófej [BF) ; az ellenben, a melyet az
i■'1 fek
* il
' i ; ! U
i: . r ! '!i
ti . J ;