' í f I
' t.
I h"
:
É V A - K E S Z E G .
E kônyv, irányánál fogva, nincsen hivatva arra, hogy a kétes fajokat
érdemlegesen birâlja és esetleg megdöntse s igy beérem annak
kijelentésével, hogy részemrôl — az én érzékem szerint a magyar
vizekbôl csak négy keszegfajt birok igazi fajnak venni s ezek a dever-,
az Éva-, lapos és a bagolykeszeg: a tobbiek azokon a hatârokon
belôl mc)zognak, a melyeket egy adott faj egyes példányainál nemcsak
el kell fogadnunk, hanem az élô természet jelenségei alapján el is kell
ismernünk. Ha a silány keszeg itt helyet foglal, úgy inkább az iroda-
lomtorténeti szempont birt reá, hogy a sorozatba beiktassam. Meg-
jegyezem, hogy S iebold is csak elkorcsosodott dévérkeszeget lát
benne.
Kivéte lbe tartozik a LEUCKART-keszeg, melyet S iebold egy
külön nem — Abramidopsis — felállítására használt.
A Z È V A K E S Z E G .
A b r am i s v imb a , L in n é .
IV tábla, 14 .
F âjeg re i: a húsos orr a száj fölött messze kiálló, a száj ennélfogva
teljeseifttorokfelé nyiló, kicsiny, lapos-ives vágású; élô állapotban az
orrész kissé plszésen” áll és szilvakékes — innen Duna mentén igen
találóan «szilvaorrú keszeg» az alsósórényúszó a hátsórényúszó
mögött kezdódik, az utóbbi mögött fekvô s a farkon végig vonúló
pénzek ormót alkotnak.
Sugárpata: H. S. 3/8; HO i/i 5 ; HA. 2/9— 10. AS. 2 - 3 / 1 7 - - 2 2 .
Q p 3 - 60; F. A. 4V2, néha 5-nél valamivel több, a kormánynyal
együtt.
Határozott jegyû faj, melyet kiálló, kúpos orra, a torok felé, pa-
duczszerûen nyiló szája már magában Is eléggé ¡ellemez.
A test vetélószerü alakú, egészben nyújtott, de keszeg-lapos, legnagyobb
magassága a hátsórényúszó kezdetére esik és korulbelul
négyszer fordúl meg a test hosszúságában. A hátsórényúszó majdnem
épen a test felehosszában kezdódik, kissé hátrább mint a hasúszószárny,
s kétszer olyan magas a milyen széles, hátrafelé meglehetósen
lecsapott vágású ; a lehajtott hasúszószárny eléri a hugygyót ; a hónaljúszószárny
azonban nem éri el az elóbbi szárny tóvét. A héj pénzei
a hát felé csak kevéssé kisebbednek, a hát elófelén osztást
hagynak.
Szín szerint a hátfél barnás-kékes, az oldalakba enyészve, az oldalak
ezüstfényüek ; a hátsórényúszó és kormányúszó kékes, az utóbbi
néha vöröses ; a hasúszószárny és alsósórényúszó sárgásfehér, a hónaljúszószárny
vöröses ; néha az egész alsó úszószervezet vöröses.
Ivik: juniusban.
Fogása: a hálós halászat járuléka.
Az Éva-keszeg tengerjáró hal, mely északon messze terjed el ;
nálunk csak folyókból ismeretes, hol az elevenebb víz fenekén szeret
tartózkodni ; nagyon óvatos, nehezen fogható hal, mely leginkább zavaros
vízben az ághegyháló prédája.
Nálunk 20— 25 nagyságúakat láttam.
Húsa szálkás; szegény ember eledele.
Flterjedés. H e c k e l csak a Dunából említi; úgyan innen Eresi
tájáról P e t é n y i ; én külónósen Komáromban és Budapesten akadtam
reá; de a Bódvából is ismerem.
A s z e m e s K E S Z E G .
Abramis melanops, H e c k e l .
Fojeg re i: a húsos orr vaskosabb, kevésbbé kiálló, mint az Éva-
keszegé ; a száj kevésbbé torokfelé nyiló. patkóhasítású ; a hátsórényúszó
mögött ormó; a szinezet felülról a pofákig és az oldalvonaí
tájáig sótétes.
Sugárpata: mint az elóbbié.
H e c k e l megjegyzi, hogy ez a faj az elóbbivel kónnyen óssze-
téveszthetó; de a tompább orr és vastagabb fej megkülönböz-
teti tóle.
Szín szerint a fej egészen a szemek aljáig fekete színpontoktól sótétes,
azonképen az oldalak hátfelóli része is ; a hátsórényúszó, kormányúszó
és hónaljúszószárnyak feketés szegélyüek; az alsósórényúszó
és hasúszószárny fehéres. Azoknak a példányoknak, a melyeket
én a Bódvában találtam, szeptemberben valamennyi úszója vöröses,
részben — az alsó — vörös volt.
Ezt a halat 1883. szeptember 22-én Szendró mellett a Bódvából
prii
Bri