iri
'< il!'
.1, .!________ 7'
A L Á P I PÓ C Z .
Umbra canina, Marsigli.
V II t ib ia , 28.
Fójegyei : teste kicsiny, zömök; a fej teteje és oldalai héjasok ; az
alsósorényúszó a hátsórényúszónak a végével szembenálló ; az elóbbi
kevés, az utóbbi sok sugárral, de csontsugár nélkül való ; a pénzek
kerekvágásúak ; a száj csúcsbanyiló, nem nagy, bajusztalan ; oldalvonaí
nincsen ; a test felhózótt.
Sugárpata: HS. 3 / ' 2— foi HO. 1 / 1 2 : HA. 1/5 ; AS. 2 / 5 - 6 .
OP. 33__35. FA. 472-— 5, a kormányúszót beleértve.
A test magassága ff/g— 5-szór fordúl meg az egész hosszúságban
s majdnem egyenló a fej hosszaságával ; az alsó állkapocs csak vaiami
kevéssel hosszabb a felsónél és csúcsosodó; a fedelék nagy, elkerekített,
a szilványrés tágas ; a há.vonal íves ; a fark vaskos. A hátsórényúszó
terjedelmes s oly magas, mint az alsósórényúszó, mely
azonban keskeny; a hasúszószárnyak a hátsórényúszó kezdete alá
esnek; a kormányúszó elkerekített. A héj teljes s a fejre is kiteijed,
pénzei nagyocskák, kerekalakúak és nem nagyon meggyókerezettek ;
egymást cserepesen fedik ; az oldalvonaí helyén egy világosodo csik
vehetó észre ; a fejen azonban az érzólikacsok szembetünók.
Szín szerint a lápi póczhal a természetben sótét májbarna, a hason
csak kevéssé világosodó; az oldalvonaí táját egy rezesszínü csík
jelóli ; a fej és a tórzs szabálytalanúl felhósen foltos ; a hát-, also-
sorény és konr.ányúszó ságárkózeiben szorosan rendezkedó sótét foltocskák
vehetók észre. Fogságban az alapszin zóldessé váhk, az oldal-
csík rezesen fényló.
ívik : áprilisban.
Fogása : a csikászat járulékhala.
A lápi pócz mindenben a réti csík társa s így külónósen ingólápos
mocsarakban terem meg bóven ; a lápkutak és vészek tisztább
vizében üzi úszóversenyeit, a melyeket már jellemeztünk is. Igen óvatos
és fürge kis hal, mely azonban a fogságban hamar szelídül, gaz-
dáját megismeri s kézból kapdossa táplálékát a gilisztát, nyers
p^'ist — ; de kitünik itt rabió természete is, mely egészen csukaszeru ;
nemcsak a vele egy tartóban éló más fajbeli, nálánál kisebb halakat
nyeldesi, hanem ráveti magát saját, apróbb véreire is ; sót nálam meg-
tórtént, hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem birta
lenyelni s így belefúlt a falatba.
Fz a kis rabió 8 cm.-nél nem nó nagyobbra.
Húsát a Szernye vidék szegénysége szükségból eszi; az Fcsedi
láp kórnyékének népe mérgesnek tartja ; az elóbbi helyen sertést,
ruczát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van s én láttam
Derczen táján öblös csíkkast, mely tömve volt e kis rablóval.
Flterjedése : H e c k e l eredetileg a Fertó lápos helyeiról irta le s
fólemlíti még az Ordógárkot, a Zala vizét és Zala-Tapolczát ; P e t é n y i
jegyzetei kózt Tihanyból találom ; én ismerem a bihari Sárrétból, a
Bodrogkózból, külónósen pedig az Ecsedi láp és Szernye mocsárvilágából.
A L E SO H A R C S A .
Silurus Glanis, L in n é .
V IH tábla, 29.
F ó je g je i: békakoltyra emlékeztetó alak; elól vaskos, hasas és
laposfejü, hátúl oldaltlapított ; a felsó állkapcson mindkét oldalon egy-
egy hosszú, ostorszerü — az alsó állkapcson négy róvid bajusz; a hátsórényúszó
kicsiny; az alsósórényúszó igen terjedelmes, a kormányúszó
alsó szárnyfelével részben egybeforrva ; a szem a testhez képest
¡gen kicsiny.
Sugárpata: HS. 1/4; HO. 1 / 1 7 ; HA. 1 2— 1 3 ; AS. 90—92.
FA. 57^— 6, a kormányúszót beleértve.
A lapított fej elól el van kerekítve — békafejü — és lapo-
san domborodik; mind a két állkapocs íves hajlású, az alsó kissé
kidüló, az ajakrész húsos ; a két ostorbajusz végével a hónaljúszó-
száiny csúcsát éri el, néha azon túljár; az alsó állkapocs bajuszainak
leghosszabbia az ostorosnak legfeljebb Ys-része, ritkán valamivel
tóbb ; a két, aránylag igen apró szem egy külón vájás mögött s a felsó
ajakhoz kózel nyilik ; a fogzat lapított, hátrafelé irányzott, gereben-
szerü. A hátvonal a nyakszirttól a fark végéig majdnem egyenes; a
hátsórényúszón túl a test gyorsan, majdnem pengeszerüen vékonyodik.
A hátsórényúszó kórülbelól a hónalj- és hasúszószárnyak között
4 1 8
I 'I
■ii