A legtöbb magyar vármegyében ma ennek vége szakadt; a pákászt
követte a csíkász és akárhány piaczon, mely egykoron hires volt a
csíkról, ma hiába keressük a kádat, a csíkszú'rot s a «csikászatot».
Ma már csak az Ecsedi láp — Szatmár megyében —■ és a Szernye
mocsár — Beregmegyében — áll még fen ; csak ezeken a tájakon
járja még manapság is a «csikászat» —• persze már «estély» vagy
épen «soirée» megpótlással s természetes, hogy szelleme is csak amolyan
Liras, finyás, bágyadtan beteges.
A Szatmár, Szabolcs, Bereg vármegyékbol Munkács városa felé
vezetó, immáron igazán «csinált» uton találkozunk még csikászok
szekerével, jól megtóltótt csíklajtokkal; viszik a csikot Munkács
piaczára, a hol ósszesereglik a «Verhovina» szegény orosz népe —
általánosan «rusznyák» — lesi a «bójti eledelt», azaz a csikot s nagy
baj, ha ez egyszer-másszor elmarad, mert akkor az a boldogtalan nép
a napot nap után egy kis tengeriliszttel s pár hagymával húzza ki ; —■
azt mondják, hogy csak így élhet meg valahogyan, mert a mindennapi
jólakásra nem telik ; és inkább ezért is van, hogy hite az év
háromszáz és hatvanót napjából háromszáz és huszonötöt bójti napnak
rendei !
Az Ecsedi láp csikásza «országnak» mondja a csíkászásra alkalmas
területet; «csíkország» az neki, határozott területi tulajdonságainál
fogva, van t. i. határa; csíkország azért is, mert van «királya»,
mely nem valami babonától eredó költött rém, hanem valóságos, éló,
ékes «csíkkirály», a ki mellól még a »csikdäina» sem hiányzik.
A csíkok vezérló alakjánál, a L i n n é «ásott csíkjánál» —• Cobitis
fossilis L . — t. i. nem épen nagyon ritka eset, hogy bórének
ba rna festóanyaga elenyészik s ilyenkor az illetó csik élénken
kanárisárga ; akad olyan is, a melynél a festóanyag megfogyat-
kozása nem általános s ekkor a csik sárga-barnán foltos; az ilyen csik
a tómegból mind a két esetben nagyon kirívó; ez a sárga vagy sár-
gánfoltos csik a «csíkkirály».
De a festóanyag megfogyatkozása nem ritkán oly nagy, hogy a
csik fehér; az a sajátszerü testszínbe játszó fehérség ez, a melyet a
földalatti vizek gótéjén, péld. az Adelsbergi barlang hires Proteusán
láthatunk. Ez a fehér változat azután a «csíkdáma».
Az elóbbi színváltozatot a tudomány «chlorochroismusnak», a
másikat «albinismusnak» nevezi s az utóbbiról tudvalevó, hogy az
embernél is elófordul, a midón a test szokatlan fehérségével a voro-
ses szem és lenfehérségú' haj jár együtt.
A «csíkország» a maga egészében sajátságos valami. Az Ecsedi
láp óriási spongya, mely elnyeli a Kraszna folyót, hogy alább,
úgyszólván megszürve, kibocsássa; a széleken ártatlan kaszáló, melynek
nyirkosságáról csak a sás sokasága tanúskodik ; a kózepe felé,
elsó tekintetre nádtenger, melyból itt-ott nyárfa is ágaskodik.
Tyúkod a Szatmár vármegye megyei életében tórténeti nevezetes-
ségre vergódott, voks számba járó ólmosbotok hajdani termóhelye,
Csenger és külónósen Bórvely falu, mely a legtókéletesebb lápifalu,
mert csak egy a bejárója, kijárója egy sincs — és még számos más,
helység a csikászok székhelye.
A vidék a kózonséges sík benyomását teszi s mégis van benne
valami sajátos ; annak, a ki festói értelemben a «levegôt» ismeri s természetesen
a színek hatását is, legott fel is otlik az a «levegó», mert
ez a láp nedves lehelletétól párákkal van tele, a melyek máskép tórik
a felkeló és leáldozó nap sugarát, mint tòri a szíkes Kunság rónasá-
gának száraz levegóje. A nóvényzet felszíne mindig friss, bizonyos
fokig nyirkos, ezért mindig teliszinü.
Bórvely csinos magyar falu ; népe székely eredetünek valija magát ;
s ha az életrevalóság és egy kis élelmesség embertan! alapnak elég,
akkor a származtatás helyes is lehetne.
A kutatót legott figyelmeztetik a «Rákóczy foldvárára», mely a
lápnak egyik «hegyén», azaz szilárd szigetén van felhányva; a kutató
egyáltalában untalan találkozik a Rákóczy-korra való vonatkozások-
kal. Nem is csoda; — kózel van a Majtényi sík, rajta az ú. n. «átkozott
hely», hová e vidék embere lábát nem teszi be, sót a melytól
még a jószágát is óvja, mert azt tartja, hogy menten kiadja a párá-
ját, mihelyt az «átkozott hely» füvéból eszik.*
Ezt a «fóldvárat» érdemes megnézni ; de a ki akarja, az szóljon be
a csikászember házába kalauzért. Az udvaron legott meglátszik a lakó
mestersége ; alkalmas helyen gondosan fólfuttatva a kurtanyakú
«lopótok», az eresz alatt a mult évi kivájva és derék füzfavesszó kasor-
* Ezen a helyen kóUetett meg a hires «Szatmári béke» s tény, hogy a nép mint ezer
veszedelem helyét kcriili.
¡I
Ir:
i u . f r i
Ti ..-ri: 7
l u
4 B f
¡ ï
liff
alìi
f r i i f f
f
f i ” ' 1 ;
•''ririiri' ' ¡IV; ,
1 ,1