206 O S R E G E S Z E T I H A L A S Z S Z E R S Z AM O K .
kal tolti ki úgy, hogy egy keskeny járó — igazi «macskajàró»— keletkezik
; ez a lábó.
Ugy a mint a lábó mellett csikos viz jelentkezik, vagy a làbót
vizen át kell folytatni, kiliagyogatja a kashelyet, vagyis olyan keresztbefutó
rést készít a lábón, hogy a csikkas tarajàt belészoríthassá s az
«átszállói) csikot a kasba kerithesse.
Ezeket az átszálló pontokat tisztogatja.
Az ingólàpon làpkutat vág, hogy a csikot oda szoktassa s a be-
rakott kasba kerithesse.
A csikász ember fószerszàmja, melyre roppantúl rátartós, mert eros
fegyvert is lát benne, a kaszùr (9 i . ábra), a melyet már a nádvágók sorában
említettünk is. Ez a kaszúr egyenes
ágban származéka a « kasza orrnak », ezen a
soron «vérrokona» a « kaczornak», mely a
magyar szôlôsgazda kezén van, édes testvére
pedig a Fertô melléki «koczérnak»,
mely ott halász kezén divik.
Hogy mindezeknek szülôanyja a kasza.*
az bizonyos s onnan van, hogy a
magyarság a kasza anyagât legelsô sorba
teszi, mikor vágószerszámhoz való kell,
nemcsak, hanem mikor egyáltalában valami
«finum» szerszámra van szüksége.
Nagy is annak a becsülete, a ki a ka-
szât meg tudja vâlogatni. Ott látjuk ôket
9 1 . ábra.
Kaszur.
a vasârus boltban féltérdre bocsâtkozva, elôttük egy kô, mellettok
egy rakàs kasza, melyet azon a kövön egyenként megpengetnek s
nines az a «zongorahangolô», a ki pontosabban ôsszelesse a hùrok
hangját, mint az a kaszàsember a kaszàét; mikor azután kettôben
megâllapodott, ezt egyszerre penegteti meg s azt választja, a mely
olyan tisztán szól, mint az «angyalok sarkantyújának a taréja».
Mikor ez mint kasza elkopott, elvàsott, a falu kovácsával elvá-
gatja a fokát, a melybôl a «legfinumabb» horog készül, a pengébôl
pedig kaszúr lesz oly fôiszereléssel, a mint azt a p i . ábra mutatja.
* A kasza különben nem magyar, hanem szláv szó.
il
A C S I K A S Z S Z E R S Z AM JA . 207
Ennek ôkori ôsével megismerkedtünk már O-Egyiptom révén a
79. 3. ábrában, melynek lekonyùlt alakja az ó-egyiptomi rajzmester-
ség kezdetleges voltâban rejlik.
A kaszùrhoz szegôdik a lápibot (92. ábra Bi, mely legtóbbszór
két, néha három ágban végzódik s a csikász csápját teszi. Természetes,
hogy a sima végén fogja s az àgas vég-
A
gel tapogat, azért, mert a sima bot àt-
járná az ingó-lápot.
Ezután kóvetkezik a lápmetszó, (92.
ábra Ai egy hatalmas vas, melyet ásó-
módra arra használ, hogy az ingó-lápon
kerek lyukakat, a lápkutakat vághassa.
Ez a lápmetszó a Bodrogkózón lábmettó
s minthogy ott a csikászat veszni indúlt,
a lápokról a jeges halászathoz pártolt
át, hol rudhajtás a dolga, a mint ezt
késôbb látni fogjuk.
Fogószerszámja a csikkas (95.
ábra), melynek van taraja i T), füle (F),
tómlócze (Mi, és fara (S). Ezt úgy mondják,
a hogyan kiírni nem illik. Belsejé-
ben ■ van az a szük nyilás, a vorcsók, a
melylyel már a 43. ábrán Ualatt foglalkoztunk.
Ez a csikkas fú'zfavesszóból
való kitünô fonadék, alapjában varsa s
megfelel a magyar tôrténelmi szerszámnak.
a latin szó értelmében az «ansa»-
nak Is.
92. ábra.
A csikász szerszámja.
A . lápmetszó. B . lápibot.
Lássuk már most a csikász szállító és. méró szerszámját, mely egészen
az ó emberségéból telik s mindenesetre óseredeti. Udvarának
legjobb helyén gondosan neveli a kurtanyakú u. n. kabaktókót, meg-
érleli, kitisztítja, kasornyába fogja, melyet válogatott fú'zvesszóból
csavar, hogy kényelmesen hordozhassa, a mint ezt a 94. ábrán láthatjuk;
itt A a csiktók kantárja, R a talpa. Mikor kevés a csik,
evvel a csiktókkel járja fól a kasokat, ebbe dónti a csikkas farán át
a prédát. Igen kitünô szerszám ez azért, mert a víz ki nem locscsanhat
i|r
. . . í'h;í
'liAlÁ
7 8
! jii j
' (Ài
11,1
MUIIb